Once again Summer Sonic came up with a lineup that I couldn’t resist. Just look at that: Tokyo Ska Paradise Orchestra, Maximum the Hormone, Rancid, Man with a Mission, Babymetal and even Red Hot Chili Peppers? In one day? It was nothing short of intense.
Have you seen the lineup of this year’s Summer Sonic? It’s pretty amazing. Sure not as amazing as Rock in Japan, but still great. It’s been 7 years since my last Summer Sonic (I was there in Osaka in 2010 and 2011). It usually has one or two artists that catch my attention, but rarely enough to get me to actually go.
This year though there were two bands on the lineup that I didn’t dare miss: ling tosite sigure (don’t get mad at me for the spelling, it’s official) and Mastodon.
Ott voltam tavaly is, ott voltam idén is. Az idei iszonyat zsúfolt volt, sokkal de sokkal durvábban, mint tavaly. Az elején egy kicsit eltévedtem, és a rossz színpadnál vártam, hogy jöjjön a Zebrahead (közben meg valami tucat-indie szólt), úgyhogy annak a feléről lemaradtam, de az is nagyot ütött. Egész nap félmeztelenül toltam ráadásul, úgyhogy egész tűrhető színem lett már. (Plusz ha megyek futni a pályára, akkor is ledobom a pólómat, jobb az úgy.)
Az odaút tökéletesen eseménytelenül telt, végigaludtam. Egy kombiniben vettem egy háromdecis reishut (冷酒), elkevertem vízzel és be a táskába. A célállomásra érve tudatosult bennem, hogy most következni fog az órás sorban állás a fesztiválbuszhoz, úgyhogy inkább valami random sráccal fogtunk egy taxit, és már kettőnkre is olcsóbban jött ki, mint a busz lett volna. Érkezés után első dolgom volt venni egy fehér Summer Sonicos pólót, mert kivételesen volt nálam elég pénz rá.
Summer Sonic is one of the best summer fests for foreigners. (Because most of the others are pretty much japanese bands only.) Although i haven’t been there last year (went home instead), this year i couldn’t help it. Especially when i saw Dream Theater and Coheed and Cambria in the lineup. Those two bands alone would worth the roughly 15000 yen entry fee.
It was held on Maishima, an island of Osaka. The train station was much farther from the location though – it took a 20 minute shuttle bus ride (thus 800 yen plus) to get there. The area of the festival was much different from what i got used to. It wasn’t closed at all – they only checked the wristbands at the entrances of the stage areas. Even there… Well i’d say a cunning person with a printer could pull it off without much problem. This is how the wristband looks (plastic). (Also, my pink spot is visible too – a drop of bbq sauce fried me there a while ago in Kyoto.)
I was looking at Reol’s tour dates when I found a surprising entry: the Arabaki Rock Festival, end of April. It was surprising because fests like that are usually in the middle of summer (see Summer Sonic or Rock in Japan) and this one, well, definitely isn’t. At first I wasn’t all that interested, since it’s held near Sendai which is quite a distance from Tokyo to go for a Reol show, but then I looked at the lineup and changed my mind.
Nyári fesztiválon még egyetemista koromban jártam utoljára – azt hiszem, a 2011-es Summer Sonicon (az se volt semmi felhozatal, az biztos). Persze nem-nyári fesztiválokra mentem azóta is. Írni nem feltétlenül írtam mindről, de az utóbbi pár évben minden Loud Parkon ott voltam, és akkor a két Knotfestről és Ozzfestről ne is beszéljünk.
Idén viszont, hogy már állást is váltottam, végre tényleg hosszúak a hosszú hétvégéim, végre bekerült a “szabadság” a szótáramba, és még a lelki erő is megvan. Így “hirtelen” (nem volt hirtelen) elhatározásból egy jó barátommal elmentünk a Rock in Japan első felére augusztus elején.
Amikor elmegyek kondiba és/vagy futni, amilyen hőség van, természetesen litereket izzadok ki magamból. Cserébe általában megyek bevásárolni utána, és ott veszek magamnak egy fél literes valamit pótlásképpen.
Ez a valami pedig minden esetben az Aquarius. Ez most irgalmatlanul reklámszagúan fog hangzani, de amiket próbáltam ilyen hasonló italokat, ez az egyetlen, ami ténylegesen oltja is a szomjat – a többitől csak még szomjasabb leszek. Főleg, amikor nap közben (értsd: úgy, hogy tüzesen süt le rám a nyári nap sugára) futok, utána úgy húzom le a fél litert, mint nosztalgikus otthoni kocsmázások során egy feles(eke)t.
Tavaly a Summer Sonicon még kezdő voltam és megvettem a Pocari Sweatet csillagászati áron, aztán egész nap szomjaztam tőle. Idén már jobb volt valamivel a helyzet, mert volt valami Ion Water nevű cucc is (bár szintén Pocari termék), aminek legalább olyan erős íze nem volt, így valamivel hatásosabban végezte a feladatát. (Bár cserébe csak a standok felénél árulták, úgyhogy inkább a jó öreg hagyományos vizet ittam, a saját kotyvalékom mellett.)
Az a gond, hogy fáj a lábam. Szerintem nincs köze hozzá a futásnak, mert korábban semmi ilyesmi nem volt, inkább azt gyanítom, hogy Summer Sonicon valaki egy kicsit túl durván taposta meg a lábam. A talpamban fáj valami, először azt hittem, hogy a kislábujjamhoz tartozó csont tört el, de nem, mert mindent tudok mozgatni rendesen, plusz nem is fáj mindig, csak úgy negyed óra futás után, akkor viszont úgy eléggé.
Csakhogy én ezért nem akarnám szüneteltetni a futást, mert ha már nyár van, akkor használjam ki teljesen – a biciklim meg még nem ért ide, hogy alternatíva lehessen.
Egyébként tegnap már nyitva volt a kondi, el is szórakoztam ott úgy egy órát. Különösen vicces volt, amikor ráálltam a mérlegre, ugyanis itthon nincs mérlegem, vagyis csak a konditermit szoktam használni, és legutóbb a vizsgaidőszak előtt egy pár héttel voltam… Viszont meglepetésemre nem hogy híztam volna, mint gondoltam, hanem 4-5 kilót fogytam így egy hónap alatt. Csak néztem, hogy mi a szösz.
Olyan jó esőillat szivárog be kintről… Sajnos csak szivárog, mert nincs semmi légmozgás, de az a pár érintésnyi nagy vágyat ébreszt bennem, hogy tegyek az egész vizsgázósdira meg úgy mindenre, és kimenjek élvezni az eső-illatot. (Esélytelen, a holnapi vizsgára még túl sokat kell tanulni.)
Egyébként tök érdekes téma, meg úgy van megszerkesztve, ahogy szerintem egy egyetemi tárgynak ki kell néznie. Nem azt mondja, hogy nahát akkor matek bevezetés negyedéveseknek és akkor tanuljunk meg deriválni, hanem hogy ez és ez és ez elvárás, ha nem tudod, oldd meg. És tényleg olyan az anyag, hogy nem is baj, hogy nem voltam bent egy órán se, mert ha múlt héten nem néztem volna át a mikro anyagát, akkor egy szót se értenék belőle. A téma maga is érdekes, hogy miként lehet felmérni a környezet értékét gazdasági mércékkel és társuló témák.
És persze az anyagban fél úton elaludtam, mint a huzat, és durmoltam vagy két-három órát, tizenegykor ébredtem egy egyébként teljesen nagyon jó álomból.
Délután meg elmentem, megvettem a jegyet a Summer Sonicra, úgyhogy végre lesz lehetőségem a Maximum the Hormone-ra eredetiben pogózni (és mellesleg lesz RHCP meg X Japan is), alig várom. Hazafelé pedig a várároknál kacsáztam, az egyetem előtt ugyanis zúzott kő van “járdaként”, úgyhogy volt mivel.
Néha zavar a saját emlékezetem. Például most itt ülök a szobámban, kint tombol a nyár, nekem beadandót kéne írnom (és mindenképp megcsinálom még ma – ahol a “ma” a naptári mai déli ébredésemtől fogva tartó nagyjából folyamatos ébrenlétet takarja), az agyam pedig sorban hozza elő az emlékeket. Olyan furcsa, hogy nem rémlik, hogy régebben (értsd négy-öt évvel ezelőtt) is ennyit emlékeztem volna. Nem lett volna annyi mindenre?
Ott van egy kis tasak instant kávé a kávéfőző mellett, amiről eszembe jut, ahogy tavaly Okinawán a tájfun elől futva hogy kevertem magamnak a jeges instant kávékat a kombinikben. Erről eszembe jut az egész okinawai kaland aztán… Meg a kínai hajóút, amiről meg az egész kínai banzáj.
Vagy tök váratlanul eszembe jut, hogy tavaly a nyári szünetben nagyjából csak sportoltam, StarCraft 2-t játszottam és Stargate Atlantist néztem, ami már magában is megrázó, tekintve, hogy a Stargate címnek az Universe végével vége lett.
Vagy a még korábbi nyarak, a Nyírjes, a Balaton(ok), a mindenféle fesztiválok, az első igazi, amin valaha voltam, a wan2 meg annyi minden más…
Idén is tervezek emlékeket szerezni, például veszek egy országúti bringát, és eltekerek valamerre (lehetséges célpontok Hiroshima és Tokió), StarCraftozok megint sokat, idén is megyek a Summer Sonicra, lesznek klubos dolgok is biztos, talán még összejön egy amerikai út is szeptember elején… Majd meglátjuk.
