Author: valerauko

A Dűne

Még valamikor régebben, ahogy a Szukits kiadó honlapját böngészgettem a Lovecraft-könyvek kapcsán, bukkantam rá egy ismerősen csengő névre: A Dűne. Rémlett, hogy valamikor elfeledett gyermekkoromban az egri nyaralásunk utolsó napján a tévében ennek a filmváltozata ment — nem sok maradt meg belőle, csak a sivatag, a hatalmas homokférgek és talán a fűszer hangulata. Talán, mert nem vagyok most már biztos benne, hogy nem a könyvek hatására adódott ez hozzá a halovány emlékhez. Könyveket mondok, mert két kötetben olvastam a Dűnét, régi, a Szíriusz-sorozatot idéző papíron (a szokásos apró szakadásokkal, amiket mindig kiigazgatok), könyvtári újrakötésben. És elmerültem a homokban. Egyszerűen fantasztikus volt, már rég óta hiányzott egy ilyen terjedelmesebb könyvélmény, ami ennyire magával tud ragadni (persze ott volt a Hullám, de az nem éppen terjedelmes, annyi idő elolvasni, mint megnézni a filmet). Azóta már beiratkoztam a közeli könyvtárba, és kikölcsönöztem a sorozat második részét, a Dűne Messiását. Abból viszont még csak az első fejezettel végeztem (bár nem hiszem, hogy jövő hétfőig kitartana).


Día de los muertos

The day of the dead. It’s so much different here than in the States or especially in Mexico. Every year we go out to the cemeteries where my maternal ancestors are buried, to another town and a village in the county. Today i didn’t go, and naturally i regret it–as always when i don’t do something. I wanted to stay to study, either learn spanish or do my homework to be “handed in” next week, but i instead just lay on my bed and read. And read. Oh, and i also read.

But before that i played a bit with my computer, because my firewall messed up, and it wasn’t exactly the simplest thing at first to figure out what the problem was and then how to solve it. Finally i managed to uninstall and reinstall it, and works fine ever since. Its luck.

I was reading Frank Herbert’s Dune. I read the first about thirty pages yesterday, but the remainder of the first book (roughly three hundred pages) i read today. Instead of working, naturally. It’s almost as addictive as the spice.

I’ve also read this week scanlated chapters of Bleach and Naruto, and it left me with controversial feelings. The Naruto was better than the Bleach for sure, but the happenings are not exactly of my liking. I just hope it won’t turn out as it did last time. And in Bleach, i finally want to see a bit of the desert world again. I’m reading the Dune, after all.


Minden szentek éjszakája

All hallow’s eve. Vagy közismertebb nevén Halloween. Az van ma. És nekem csak most esett le igazából. Így viszont már sokkal viccesebb, hogy tegnap este (teljesen véletlenül) pont egy olyan részt (is) néztem a How I met your mother-ből, ami hőseink egy halloweenjét meséli el.

Úgy gondolom most, hogy ha nekem valaha azt mondják, hogy “halloween”, akkor az a jelenet fog eszembe jutni, tavaly Amerikában… Cserepartnerem anyukájával és kistesóival mentem valahova, és a két kiskölyök azon gondolkozott, hogy minek öltözzenek halloweenre. A srácnak volt valami ötlete, de a kislánynak semmi, erre mondtam én, hogy “why don’t you dress up as a witch?” – na azóta tudom, milyen fontos w-sen mondani a w-t. Az anyuka megöbbenten néz rám: “that wasn’t exactly a nice word you just said” – azt a percet soha el nem felejtem. Lelkiekben kidőltem a kocsiból a röhögéstől, a testileg meg kimagyaráztam a félreértést.

És ha már halloween. Gyorsan beraktam a Helloween összest és elindítottam a számukat az “ünnepről”. Este még összeröffenek a volt osztálytársaimmal, jó lesz (ajánlom, muahaha).


Sidenote

Today passed by quickly. In the morning i (regrettably) didn’t do anything worth to mention, except going with my parents to buy broadloom carpet for their room. We ended up with a nice, bright-coloured carpet, i think it’ll go well in their room, i think it kind of matches them. But ever since, we’ve been working on laying it down, so we had to carry wardrobes all over the room, from one corner to the other and back, depending where we’d laid it down already. Was a nice training, i’m thinking about going to the gym every monday anyway, so this went as warm-up.

I made myself another bracelet (again), but i think i’ll just give it to someone as present because it’s once again a green-black composition, and i already had two of those, and i don’t like it when too many similarly coloured ones are on my arm. I’m considering one with black and orange, but couldn’t yet find any third colour, that’d look good with both and i haven’t yet over-used it. Oh, and it’s an advantage if it’s dark. There are two chances: either i could pick such a colour from those i already have or buy a new one. I wonder.

Oh, and before i forget: House MD is hilarious and deep at the same time. Now i can get it why so many are addicted to it. And if i’m at addiction, i can say i’m addicted to Yui’s album Can’t buy my love—it’s just fantastic.


A dolgok dallamához

I. A kezdet kezdetén vagyunk, látod.
Mintha mindenek előtte. Ezer
és egy álom mögöttünk és
semmi tett.

II. Elképzelni sem tudok üdvözítőbbet,
mint ezt az egy tudást:
hogy kezdőknek kell lennünk.
Valakinek, aki az első szót írja egy
évszázados gondolatjel után.

Rainer Maria Rilke — Jegyzetek a dolgok dallamához

Hangulatos volt, hogy most délután ezzel fogadott a Rilke-kötet. A tegnapiak után… Ehhez a két vershez ráadásul annyira illik az a két Unswabbed-dal, ami most ment (Un monde parfait, Morceau Musical)…


Rebirth

It’s all going to get new meaning. I’m going back and still forward, moving on to a pure next stage, an empty sheet. Lately i’ve heard it way too much how i changed—for the worse or the better was left unclear, but the situation indicated the former. I couldn’t understand that at all, since i hadn’t felt anything like that. I was myself, maybe more than ever. But now on the bus home i started to wonder. Was this really me? I’m too alike my blog. I hope i can form myself just that difficult.

What made me think was the word “philosophy”. I no longer was someone trying to act wise. I was someone acting as a fool. What i meant by being too alike the blog? I changed myself just like last year the blog engine, without any proper planning and work. Just another sketch out of first impressions, and again it took about a year to realise that this won’t go how i planned.

I was way too self-confident. I succumbed to the seven sins: lust, pride, sloth, and probably even the other four (envy, gluttony, wrath, greed). I can say i failed my own ideals. I’m working on myself now. Starting over from sketch, with plans behind and goals ahead of me. I really will live a life without regrets now.

But i’m also undecided. It won’t be easy. I forgot so much… I thought i was always happy back in the spring… Now i’m so unsure, yet sure in what i want to do…


Hal áll

Ma reggel valamiért folyton azt sugalltam, hogy hamarosan földobom a pacskert. Szerencsére egyelőre ennek még nem sok a valószínűsége, bár akármelyik pillanatban válhatok (Kenny-módra) egy kupac hamuvá vagy szállhat el belőlem az élet az Úr akaratából. Nem tudom, emlékszik-e valaki arra a Jack a kalóz epizódra, amikor a súlyos beteg Jacknek hűséges társa (akinek nevére már nem emlékszem) egyszer csak Mr Hal Állt mutatja be. Felejthetetlen.

Reggel egy gyors rohammal raktam pénzt a számlámra (hála szüleim financiális támogatásának), így nyolc óra tíz perckor sikeresen meghosszabbítottam a valerauko.net domain regisztrációját – vagyis még két évig biztosan itt leszek. Az oldal legalábbis. (Az már más kérdés, hogy miért lett belőle két év, amikor én egy évet akartam rajta hosszabbítani. Segond. Láthatóan nem került sokkal többe.)

Délután segítettem hzsének megoldani egy kitekert css-problémát (természetesen csak IE alatt nem akart normálisan működni, micsoda meglepetés), aztán meguzsonnáztam és olvastam estig. Rilkét. Holnap szerintem be fogom fejezni – a terv, hogy mondjuk délután négyig vagy németezek vagy spanyolozok, aztán ugyanígy estig olvasok, és remélem, hogy be tudom fejezni. De legalább nálunk is vagy őszi szünet, ellentétben a Műegyetemmel (szegény maat).

Most este még Hyakko nézek, ráadásként meg vagy How i met your mothert, vagy Toradorát. Az IT Crowd még töltődik (jajj, elszólta magát a kalóz, harr).


Reanimation

Know the ability of the WarCraft Death Knights to reanimate the bodies of the fallen? Naturally not revive them like the Paladin does, just use the flesh as fighting puppets for a while. This is not the time i’m going to write about that.

Instead gaming, i’m into watching series again (though Bomberman is fun to play with someone). I’ve started with the Bleach movie yesterday, and finished off the latest Bleach, Naruto episodes, and the second one of Toradora. Too bad, i couldn’t yet find the third of that subbed, and i couldn’t watch the second and third Hyakko because the second one was an MKV with subs very hard to read. I’m rather downloading another one (now i watch both Hyakko and Toradora with Mayu-Genjo subs)… Too bad it takes longer than eg a new Dattebayo release, since there are no way so many seeds out there… Whatever.

Oh, and the blog’s going to change significantly. I’ve already more or less finished the future layout (as usual, i at first finished that), and am planning the back-end too. I don’t know when it will be out, but it won’t take very long. I hope this year it’ll be public. You’ll see when that happens.


Élet ad n

Tegnap nem akartam a géphez ülni, ami többé-kevésbé sikerült is – ezt jelzi, hogy nem plörköltem egyet sem – bár tagadhatatlan, nem volt könnyű megállni, mivel tegnap járt le a valerauko.net domain, így csak reménykedni tudok, hogy hétfőig (amikor el tudok rohanni a bankba rakni pár ezer forintot a számlámra) nem rakják át “redemption period” státuszba, mert akkor nagyon nagy bajban vagyok (onnan már huszon-néhány ezer egység újraregisztrálni).

Nameg olvasni szerettem volna. Be kéne már lassan fejezni azt a Rilke kötetet, végül is már nyár óta nálam van, és nincs ötszáz oldal… Igaz, cserébe nem az a kifejezetten könnyű olvasmány (igen, jól érzed, magyarázom a bizonyítványt). Viszont még olvasni se tudtam teljes svunggal leülni, mert a tévében egész nap House maraton ment, és estére már csak a fénylő üveget bámultam – reklámszünetekben meg a könyvet.

És gondolkozok, gondolkozok, hogy mégis hogy lehetne úgy megcsinálni a blog eljövendő kinézetét – merthogy változni fog, az fix – hogy új legyen, naprakész legyen, és én legyen. Vagyis ne valami tucattermék, hanem igazi, egyedi dolog. Megszenvedek vele, de hogy jó lesz, az fix (ilyenkor jut eszembe taltos írása a perfekcionizmusról).


Feketekávé

Emlékeztek, anno még tavasszal-nyár elején volt egy novellapályázat, amire írtam egyet. Na azóta se jeleztek semmit, amit én úgy értelmezek, hogy nem nyert. Úgyhogy itt van, tessék, olvassátok. Kritikákat várok (vagyis azt is írd le, ha nem tetszik).