Délután mentem volna a dolgomat intézni a fürdőszobába (vécé-fürdő egybe, ugye), amikor a tükör alól bájos csápjait lengetve szembenézett velem egy mocsok nagy csótány. Egy pillanatra megdermedtem, becsuktam az ajtót, vettem egy nagy levegőt, és szembenéztem vele újra. Addigra bebújt a mosdókagyló íve mögé, úgyhogy ha nem tudtam volna, hogy ott van, feladtam volna mondván, hogy visszabújt a lefolyóba. De így fogtam a zuhanyt, megnyitottam maxra a forró vizet, és kigőzöltem őcsótányságát. Végül a főtt csótány a lefolyóban végezte, majd azért utánaküldtem némi erős tisztítószert, hogy eszébe se jusson visszajönni.

Nem zavarnak engem általában a bogarak és hasonló csúszómászók, a pókokat nem szoktam bántani, ha csak a sarkokba vagy egyéb olyan helyekre szövik a hálóikat, ahol én nem gabalyodhatok bele, bár a repkedő dolgokat inkább lecsapom, mert nem hiányoznak a csípések. A lényeg, hogy amíg nem sértik az én életteremet (territóriumomat!), addig nem zavarnak. De egy rohadt nagy csótány a fürdőszobámban az sérti. Ez van.

Még március végén költöztem ugye, és még akkor írtam egy emailt az akkori netszolgáltatómnak, hogy ilyenkor mi a teendő. Mint kiderült, az új helyen nem elérhető a szolgáltatásuk (ami már magában is szánalmas tekintve hogy kemény egy saroknyira költöztem) – bár nem is igazán bánom, mert volt, hogy napokra egyszerűen kikapcsolt szó nélkül a net, volt hogy “túlterhelés” érvvel ténylegesen kikapcsolták (amikor generáltam úgy száz giga forgalmat egy hét alatt). Közölte a manusz emailben, hogy akkor ezzel a szerződésnek vége, és majd küldjem el a modemet. Amit mondjuk azóta se tettem meg, de nem is sírtak érte.

Aztán most kiderült, hogy miért nem. Csak nézegettem a számlatörténetemet, és feltűnt, hogy még júniusban is levonta a régi netszolgáltató a díjat, mondom mi a halál folyik itt, nem úgy volt, hogy vége, satöbbi – na mint kiderült, nem. Persze amikor anno emaileztem velük, akkor úgy állították be, mintha ezzel minden le lenne rendezve, pedig még nyomtatványt kell nyomtatnom meg postázni meg istentudjamiminden, és akkor egy hónap múlva majd vége a bulinak. Hurrá. Azért holnap bemegyek a postára, és elintézem hogy ne engedjék az automatikus átutalást. Nem állok olyan jól anyagilag, hogy ennyi kiesést megengedhessek magamnak.