Azért nem jó, mert így nem tudok csak legyinteni, nem tudok csak úgy hátat fordítani, nem tudok nem hazavágyni, nem tudok nem akarni tenni valamit a kis hazámért. Mert hiába élek én a világ túloldalán, és vagyok teljesen jelentéktelen, azért mégis tenni akarok valamit. Ami otthon folyik, azt már nézni is rossz.
Hócsata majd szócsata
A mai klub-találkozó eseménytelen volt, az amerikai srácok se tűntek föl, pedig pont gondoltam rá, hogy vajon ott lesznek-e az idei végzősök albumképén (amit ma fotóztak). Azért a fotó meg utána némi süketelés után jóra fordult a helyzet, kimentünk hógolyózni. Első körben nagyjából csak elsőévesek voltunk ott, de aztán pont amikor már indultam volna haza a felsőbbévesek is beszálltak és lett belőle egy hatalmas hócsata. Cserébe az Adidas sportcipőm is átázott, mert direkt nem hótaposóban mentem, hiszen a járdák tiszták (a bakancsom meg tegnap ázott át), úgyhogy japánra már a vékony Nike-ban mentem.
Japánon most csak ketten tartottak előadást, úgyhogy volt idő vitatkozni meg kérdezni meg közbeszólni (ezt általában nagyon hiányolom), és épp ezért szokatlanul jó óra volt.
Miután hazaértem, nagy lelkesen elhatároztam, hogy nekiállok megcsinálni az előadásomat. És ez az elhatározás nem lohadt, de hozzá nem fogtam. Fél hat körül aztán fejbe vágott a fáradtság és “ledőltem tíz percre”. Amiből természetesen lett másfél óra. De aztán már legalább volt erőm, és tényleg megcsináltam az előadást. Holnap majd átnézem megint, meg összerakok hozzá egy bemutatót is.
A klotyóm meg megint eldugult. Hell yeah.
Dream Theater
According to my last.fm charts, Dream Theater is my second most played artist with about three thousand scrobbles as of now. According to Normalisr though, DT is my most listened artist with about two weeks’ worth of time.
I always had some Dream Theater music around, though until Octavarium, this was limited to two albums, Six degrees of inner turbulence and Train of thought. To be honest, the song As i am from Train of Thought was the one that made Dream Theater stay, even when i wasn’t yet that fond of prog metal. But then Octavarium came, and that and my then-newfound Stratovarius pulled me in. But even though i was at two DT gigs before the release of Systematic Chaos, that was the album that i just couldn’t stop listening to, and i still consider that my favourite DT album, whatever the “hardcore fans” say about it.
Yumekui Merry
Yumekui Merry (夢喰いメリー, Dreameater Merry) is a great anime. It centers around a dream demon called Merry Nightmare (what a contradictory and almost impossible to translate name) and Yumeji, a guy who has the ability to predict people’s dreams based on their auras. Merry tries to get back to the world of dreams, but for some reason, she can’t, and this is where the story starts.
Oh, did i say it’s a great anime? First, amazing graphics. Second, amazing music. Third, it’s just great. I can’t really remember any anime that could almost make me cry (it made my heart cry for sure) over the death of a minor character who only appeared like half an episode earlier. It’s… great.
Of course we’re subbing it. I can’t miss a chance to work with such a great (yeah, i’m lost for words) material. You should totally watch it.
Meglepetés
Ma azzal indítottam (már miután betoltam a reggelimet, ami csokis gabonapehely volt (meg persze kávé), és véletlenül dupla adagot ettem belőle, mert súlyra azt mondtam volna, hogy egy, de aztán mégse), hogy elmentem az egyetemre, és egyrészt szereztem formanyomtatványt a munkaengedélyhez, másrészt meg beadtam az űrlapot, amiért cserébe majd kapok valami papírt az egyetemtől, ami majd kelleni fog, amikor meg kell majd hosszabbítani a vízumomat.
Eztán elindultam hosszú utamra Ootsu felé, ami a prefektúra székhelye, és a vízumügyeket csak ott lehet intézni. Út közben hol esett a hó, hol meg hét ággal sütött a nap. Ootsuban sikeresen elcaplattam a rossz hivatalba, amikor ami nekem kellett, nagyjából fél percre volt az állomástól. A vonaton meg a menedzsment könyvet olvastam, hiszen jövő héten már vizsgák.
A hivatalban annyi volt az ügyintézés, hogy odaadtam a papírt, az útlevelemet, a gaijin-igazolványomat és a diákomat, aztán öt perc múlva már adták is vissza, az útlevelemben meg ott virított az új plecsni. Mindezt úgy, hogy mindenfelé rémisztgettek, hogy több, mint egy hétbe telik az ügyintézés…
Aztán amikor hazaértem, a postaládámban várt a póló, amit J-Listről rendeltem, pont jó méret, úgyhogy most virulok. Már csak valami kaját kéne csinálni, mert éhes vagyok.
Ore no Imouto
Ore no Imouto (full title 俺の妹がこんなに可愛いわけがない (ore no imouto ga konna ni kawaii wake ga nai), usually translated as “there’s no way my little sister is this cute”) was one of the best drawn anime in the 2010 autumn season. Had the competition been weaker, it would be the best without question, but Star Driver and a few others can be compared. And not only graphics, generally it was quite interesting and actually much more serious than one would expect from an anime centered around incest games and a similar situation “real life”. It was easily the best anime in the season that had some meaning to it (thus sorting out the likes of Panty and Stocking and Squid Girl). And it’s even funny.
Mai estebédem
Tegnap délután rámjött, hogy nekem mákos valamit kell ennem, úgyhogy most fogtam magam, elhasználtam a maradék lisztemet és csináltam nokedlit (nincs türelmem krumpliból megcsinálni), darált mákot hoztam otthonról, lekvárom meg volt, ezeket mind összeraktam és ez lett belőle:
Nyamm.
Snow, hey oh
Akármennyire is szeretem játszani basszuson azt a Red Hot Chili Peppers számot, most másról van szó. Havazik.
De az elejéről kezdem a történetet. Tegnap este az állomásnál voltunk az egyik kínai lánnyal akinek lassú a gépe és újat akart venni. Hideg volt és fújt a szél, de ezt így a tóparton én már megszoktam. Meg ahhoz képest, hogy otthon milyen idő volt, még kifejezetten kellemes is. Aztán hazaértem, megcsináltam pár feliratot, majd punnyadtam (közben feltűnt, hogy nagyon zúg kint a szél) és valahogy három óra felé azért már úgy döntöttem, hogy ideje lenne ágyba kerülni. Kimentem a folyosóra, lekapcsolgattam az éjszaka közepén teljesen fölöslegesen égő lámpákat (energiatakarékosság rulez), és ekkor tűnt fel, hogy a koli előtere furán fehér. Az előtér fedett. Aztán jobban megnéztem: hóvihar!
Nagyon örültem neki. Aztán ma reggel fölkeltem, kinéztem az ablakon, és a helyzet változatlan: ezerrel esik a hó, szörnyen fúj a szél, a látótávolság szerintem nem több ötven méternél. Az erkélyem korlátján már összegyűlt vagy tíz centi hó, és még a szagvédelemből az erkélyen (de közvetlenül az ajtó előtt) tartott tornacsukámból is csak két hókupac látszik. Fotót is akartam csinálni, de a telefonomról nem tudom hogy elküldeni, úgyhogy csináltam egy videót a zipoddal. (Azóta még több a hó.)
tl;dr: Tél van, hóvihar van, vagyis jó idő van! I’m lovin’ it!
Recent in music
Not so recent by the way, but it was very shocking news for me when not so long ago i found out that Mike Portnoy left Dream Theater. Which means that i was there on their last gig in Japan where Mike was drumming. I will be very interested, first to see who the new drummer will be (though probably i’ll have never heard of him/her before), second to hear what kind of musical direction Dream Theater will turn to from now on. It’s undeniable that Mike was a very defining character in the band. I don’t know if they have written the music for the album coming out this year before he left or they will write it with the new drummer, but either way i’ll be interested to hear it.
Yesterday i bought my ticket for the march Iron Maiden gig in Tokyo. I find it outraging that even though it’s a two-day event held in the biggest arena in Japan (Saitama), standing tickets were already sold out–please note that the tickets only went on sale yesterday! This is what i can’t stand about the japanese way of pre-sale, and pre-ordering the stuff on pre-sale, and reserving a place in the queue for pre-ordering the pre-sale. And that i have to feel lucky to have gotten a ticket at all with all the fanclubs enjoying absolute precedence. People like me, who like the band but wouldn’t want to get daily n+1 spam ad mail on their phones can gtfo.
Fontos hírek
Egy, megcsináltam a bőrdzsekim cipzárját. Évek óta nem működött, folyton szétnyílt, de most megvizsgáltam, elemeztem a problémát, és a fogóm segítségével (remélhetőleg véglegesen) megoldottam. Ezt elkönyveltem jelentős eredményként.
Pénteken mentem kávét venni a Starbucksba, és amíg a bájos kiszolgálószemélyzet darálta a kávét (nem volt könnyű figyelmen kívül hagyni a háttérben szerencsétlenkedő férfi kisegítőszemélyzetet) feltűnt, hogy újra van kirakva felvételi hirdetés. Meg is kérdeztem, hogy most ez komoly, lehet jönni melózni, és hogy akkor most azonnal mondjanak nekem részleteket (tekintve, hogy albérletbe fogok költözni és néha már így is csődközelben vagyok, nem árt a kiegészítő bevétel). Ugyan csak részleteket kérdeztem, de a lelkes srác fél pillanaton belül a kezembe nyomott egy kártyát, hogy akkor 22-én szombaton délután öttől interjú, aztán majd kiderül. Csak hápogtam, de akkor 22-én szombaton. Kíváncsian várom. (Meg persze mindenféle ötletet, javaslatot és hasonlót szívesen fogadok.)
Megvettem ma két koncertjegyet (csődbe és/vagy pokolra megyek ezért), a márcuisi Maidenre már elfogyott az összes állóhely, de szerencsére a februári Helloween+Stratovarius koncertre még volt. Gondoltam, hogy ha már benne vagyok, akkor veszek egy Asian Kung-Fu Generation jegyet is, de arra se volt már állóhely (nem meglepő), és annyira az azért nem érdekel, hogy ne aludnék el, ha ülőhelyem van… Úgyis lesz még nem egy koncertjük, egyszer csak eljutok.
