金曜日は七夕祭りだった。まぁ、七夕そのものは今はじまったばかりだけど。祭りは楽しかった。先輩はアクスチックソロライブをやって、めっちゃプロみたいだった。その後はみんなで話したり酒飲んだりするのだった。祭り終わった後も先輩のところでギタリスト飲み会をやって、帰ってきたときはもう3時ごろだったと思う。翌日はもちろん晩まで二日酔いだったね…
去年の七夕も思い出した。その時は日本に来て3ヶ月しか立ってなかったのに、ハルヒマンガのおかげで七夕のことが知っていた。願い事を書くお祭りだってことまでね。俺の願い事は今年も去年も同じだった、使った言葉がちょっと違ったが。幸せ。幸福。
ハルヒの言う通りなら、俺らの願いが織姫と彦星につくまではほぼ30年がたつはずね。30年後の俺は全然想像できない。どんな生活になるかとかわからないが、ひとつのことがぜひだ：幸せはどんな時でも幸せだ。
読者さんなんか願ったの?
Az elkövetkező három hétben számítógépet fogok venni. Hogy milyet, azt még egyelőre nem tudom. Valószínűleg asztalit, alkatrészenként, aztán összerakom magamnak. Vagy valahol e körül. A lényeg, hogy mire kijön a StarCraft 2 hó végén, addigra kész legyen.
Megyek majd az elkövetkező időben néhány koncertre, ha szerencsém lesz, végre látom az Ajikant élőben, eddig még nem sikerült egy bulijukra se jegyet szerezni, mire feltűnt, már mindig elfogyott. Meg fesztiválra, legalább egyre.
A nyári szünetben szeretnék leugrani Okinawára. Ha lehet nem egyedül, de még senkit nem találtam, aki jönne. Nekem valami hátizsákos-sátras-kompon zuhanyozós megoldás van tervben. Meg rengeteget heverni a tengerparton, mert még a Digimonban is mondták, hogy ha nyár, akkor tenger.
Meg szeptemberben (nekem az már mondjuk ősz) mennék Kínába. Shanghaiban ott van a világkiállítás, így két legyet üthetek egy csapásra. Plusz ahány kínai van itt, meg ahányan mondták, hogy de jó terv, még egyedül se kéne menni.
Erre mindre viszont nem tudom, mennyire lesz elég csak az ösztöndíj – ha jól sejtem, egyáltalán. Úgyhogy a nyárra kell majd valami meló is. Van néhány ötlet: tricikli-taxi, McDonald’s, Starbucks, a helyi szupermarket, bármi.
Hogy még három hét van a vizsgaidőszakomig, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy azért már javában a nyár közepe van. Elvileg. Otthon ilyenkor már régen fesztiválokra, nyaralni és bulizni járnék. Itt meg suliba, meg hetente párszor kondiba és futni, aztán kész a program. Mostantól ehhez jön a kemény tanulás, mert az elkövetkező három hétben össze kell hozni négy-öt beadandót, amik mindegyikére számolok egy-egy napot, plusz lesznek a vizsgák is, alig várom.
De hogy már így nyár van, az csak arról jut eszembe mindig, hogy fog a nap. Van egy olyan érzésem, hogy ha augusztusban nem utazok le Okinawára valahogy, akkor nem leszek olyan barna, mint szoktam (heló Azu-nyan), és gyanítom hogy a raszta se fakul annyira mint ahogy a hajam szőkült ki mindig. A lényeg, hogy amikor épp nem lóg az eső lába, amikor futok, akkor hét ágra süt a nap, és utólag csak azon lepődök meg, hogy le nem égtem még.
Aztán mindig emlékeztet valami, hogy azért nem Magyarországon vagyok. Például ahogy a pályára sétáltam, ott “sietett” az út közepén egy rémült teknős. Vagy ahogy ma mentem a városházára jelezni, hogy nincs igényem japán nyugdíjra, miután küldtek nagyjából kétszázötvenezer jennyi befizetendőt, a várárokban fél méteres halak napoztak tucatszámra a felszín közelében. Nem semmi látvány.
I have a few meals that i really have to consider trying to make.
One group are potato based food. I hate potatoes. I mean, i like it when it’s ready and cooked, fried or whatever. But to clean it, cut it, cook it, now that’s out of my league. I simply don’t have neither the patience nor the skin to clean and prepare them.
The other is pancakes. It’s just a nightmare. I don’t know if it’s some japanese specialty or whatever, but the flour here turns into nice small balls upon contact with any liquid (in this case milk and egg), and the inside of the balls is dry flour. And it’s really difficult to destroy them permanently, occasionally resulting in raw flour bubbles in the ready pancake. Also, it gets messy very quickly. And it’s easy to burn. And i have the bad habit to eat more of it than i should.
Thus, qualifications for any wife candidate: be able to make fried potatoes and pancakes.
Ma végre vettem a fáradságot és elmentem a postára venni föl pénzt meg ha már arra járok, szerezni bankszámlakivonatot. Ez utóbbi azért kellett volna, hogy meg tudjam erősíteni a PayPalen a kártyámat. Csakhogy mint látszik, a kártya pénzmozgásait nem igazán figyeli a posta, legalábbis egyáltalán nem jelentek meg a kivonaton. Márpedig a PayPal 200 jenes terhelése is meg kellett volna jelenjen…
De hogy mire. Először is, kétszáz jen, amit tegnapelőtt mosáshoz kértem kölcsön. Huszon-párezer jen, ami az elkövetkező három hónap lakbére. Mert valami furcsa logika szerint ezt előre ki kell fizetnünk, mivel sokan utaznak a nyáron. Az összefüggést ugyan nem igazán látom, de biztos jogos. A másik pedig sült krumpli, ami ugyan most épp nem aktuális, de ha jól sejtem most egy darabig megint nem lesz szükségem készpénzre.
Mert a konbiniben lehet kártyával fizetni, remélem. ATM biztos van ott, úgyhogy ha nem, az se akadály. Általában nem megyek el odáig, mert messze van, és amióta nem találom a biciklim kulcsát, vagy görkorival megyek, vagy gyalog, és ilyen hőségben egyikhez sincs hangulatom. De most már muszáj leszek, mert ideje jegyeket venni. Koncertekre. Fesztiválokra.
you’re not MySQL. You’re SomeoneElse’sSQL.
I don’t get this. Linux was supposed to be the ideal operating system for servers. And yet, on Windows it takes roughly two clicks to download and install for example EasyPHP to get a working AMP (Apache-MySQL-PHP) server, while on linux…
The whole reason i had to reinstall Ubuntu was that the MySQL update would always hang, so would any attempt to remove it, thus blocking all other updates and virtually any installations as well. Definitely not fun. And now MySQL is haunting me again.
It’s really supposed to be simple. Install Apache, install MySQL, install PHP. So far it’s easy, three consecutive sudo apt-get install commands and there i go. Quick edit in the Apache config file, and my web folder is already online. PHP working out of the box. But not MySQL.
Just after the installation i vaguely recall being able to start it once in an attempt to test it (through command line). Then i exited, changed the data folder to the one shared with Windows and since then, no MySQL. Of course i made a backup copy of the default my.cnf, but reverting back to that didn’t help either.
Sorssal beszélgettem tegnap, többek között irodalomról. És fejbe vágott, hogy az utóbbi időben mennyire nem olvasok semmit, csak darálom a Stargate részeket, tucatszámra. Úgyhogy ma vittem magammal suliba Neil Gaiman Smoke and mirrors című könyvét, és mire hazaértem, a felét el is olvastam. Valahogy akármennyire álmosnak is érzem magam és nem érdekel az óra, egy ilyen könyv ugyanúgy le tud kötni és ébren tartani (vagy éber álomban tartani), mint egy film vagy sorozat. Régen is így volt, ahogy olvasok, egy másik szememmel látom a hotelt az aranyhalas medencével, az álom-történetet döbbenten hallgató családot a kis fogadóban, mintha én állnék lesben a troll helyett a híd alatt…
Kint amúgy villámlik, dörög és lassan már (ha jól hallom) esni is kezd. Valahogy nem rémlik, hogy eddig láttam volna zivatart, amióta Japánban élek. Pedig van egy hangulata, kár, hogy (még) nem lett tőle kevésbé meleg.
Kéne gyűjteni régi rockzenét. Van egy jó hosszú listám már a zenekarokról, akiktől legalább egy válogatásalbumot jó lenne meghallgatni, de az az érzésem, hogy a rockzene történetének minden érdekes zenekarát megismerni nagyjából olyan vállalkozás lenne, mint megtanulni a világ összes nyelvét. Elvégre (mint a japán példa mutatja) egyet legalább két év megtanulni – vagy együttes esetében jól megismerni. Az összes így elég nehezen férne bele, kivéve, ha bejön a logika, miszerint hiába, hogy eddig minden ember meghalt, ebből nem következik, hogy én is meg fogok. Vagy ha átmegyek abba a halhatatlan földönkívülibe az Útikalauzból, aki mindenkit sérteget. A nevére persze nem emlékszem.
It’s really useful. The past two weeks, i didn’t have any cash on me, just my credit card, because i can pay with that at the local supermarket, and i hardly go anywhere else to shop. Except for the exceptions. For example, yesterday i would’ve needed just 200 yen to do my laundry, and of course i didn’t have the coins. Today, i wanted to buy fried potatoes for my late lunch, but of course i couldn’t pay with my card there either.
And here i was thinking just a few minutes before that, that credit card is just another kind of money, no different from the notes or the coins used nowadays. It doesn’t matter anymore what form the money is in, since the money we use, itself has virtually no value. Try to sell a piece of paper like that, however elaborately designed against copying, in a society that doesn’t recognize its issuer, and probably you’ll find it has no value. I guess it’ll be just a matter of time until there will be some kind of next step in the evolution of money, where i use money as a means to measure material value. I wonder what it will be like. Globally accepted, immaterial, simple. I’m waiting…
I’m a bit fed up with mp3 tagging already. Seriously, i’m spending more time tagging my music collection than actually listening to it (obviously not true, since i’m listening while tagging as well), and it’s annoying. When i was using foobar on Windows, i had the impression that all my files were correctly tagged, i could mass-rename them to my scheme, it was all fine and working.
Then came childhood’s end, and i started facing problems. Many problems. First, apparently there’s no standard way to store replay gain information, or just all players ignore it and use their own way, because although my whole library had the replay gain calculated, the difference in volume is striking when playing on ipod. Also, ipod apparently requires some specific format to store the cover image in the files, so i have to add those manually too–after my first few searches for some automated method gave no results, i was just too lazy to look for it anymore.
But this was not all. Rhythmbox apparently can’t handle tags normally, favouring id3v1 tags even when id3v2 is present, and what’s worse, it writes its “unknown artist” tags into the files, so it’s not even simple to fix.
So now i just got fed up with the recently oft problem when the song title is longer than the allowed max for id3v1, and i decided to strip id3v1 once and for all. Unluckily, many files were left with “unknown”, but that’s still easier to find and fix than erroneous tags under correct tags, not even displayed most of the time.
A japánok, legalábbis a tanárok nagyon szeretnek ilyenekről beszélni (vagy csak diákokkal nem tudnak másról), úgyhogy igen gyakran kérdezik meg tőlem, hogy minek jöttem Japánba és mi leszek ha nagy leszek.
Japánba azért jöttem, mert olvastam SeSam blogján az ösztöndíjról, megtetszett, és ki akartam próbálni. A kipróbáláson aztán most már túl vagyok, elsőéves egyetemistaként Kiotó és Nagoya között félúton. Ez az első félév egyszerűen nevetséges, de tudom, hogy később lesz rosszabb. Most szakmai tárgyunk egy, azaz egy darab van (könyvelés), a többi vagy nyelv, vagy értelmetlen “alapozó” órák, amiken főleg az egyetem történetéről és hasonló végtelenül érdekes dolgokról hallunk, vagy szabadon választható tárgyak.
De ebbe most nem akarok belemenni. A kérdés sokkal inkább, hogy az órára járáson kívül mivel akarom eltölteni ezt a négy (már csak három és fél, hoppá) évet. A zeneklubban ott vagyok, és ez jó.
Szeretnék megtanulni vitorlázni, motort és valami repülőfélét (repülőgép, helikopter, űrhajó) vezetni (a motortól nem tartok, de még egy egymotoros kisrepülő jogsira is rámenne szerintem a gatyám), meg egyetemre járni még sokat. Informatika, nyelvészet, (archeológia).
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2025, valeblog. Use for AI training forbidden. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.