I didn’t even feel it. I was busy headbanging to the performance of an Ozzy cover band by the graduates, so i didn’t even realize there was an earthquake until someone pointed to the lights—which were swinging quite much.
Otherwise, i’m glad i chose to come to an university in Kansai, because instead of being thrown to the ground and impoverished by an earthquake, i could enjoy some nice heavy metal.
Today was the first day of rehearsals for the weekend live. Instead of rehearsals it’s more like just getting the sound and stuff right, but nevertheless, it’s “rehearsals”. I didn’t know exactly what time it starts so i showed up there like twenty minutes before 10 am (at which time on better days i’d still be snoring, if i were snoring at all). I was shaking of the cold, but i attributed that to the fact that i woke up much earlier than usual so my blood pressure is low. Luckily (?) i met with third year guy who told me we only need to be there an hour later. Which time i spent trying to wake myself up, with less success than more.
That time we packed all the amps and every other stuff too into a van and walked to the place of the rehearsals, some event hall in a part of town where i’ve only been once if at all. The building is a piece of modern architecture of the tasteless style, meaning concrete and only concrete, with much glass, but generally very cold. So all day i spent shivering, practicing and listening to the others rehearsing – of course we were sorted last so it was way after 8 pm by the time it was our turn.
What else happened: i had lunch of two onigiri and some Pocky. It snowed. It rained.
Now i guess i should be translating the 30th Xros Wars episode but i hardly have the energy to stay awak-
Pont ilyentájban vacsoráztam… Úgy, mint most.
Csak tegnap nem néztem mellé Skinst, mint ma fogok, hanem ircn beszélgettem. És ittam egy kávét.
Ez utóbbi meglepő lehet így éjfél magasságában, de megvolt rá a magam (Mad)oka. Néhány bejegyzéssel ezelőtt (ami mellesleg már egy hónapja volt, ami ismét csak rádöbbent, hogy amióta a napi testedzésen és a fordításon kívül gyakorlatilag semmit nem csinálok mennyire nem blogolok) említettem, hogy jelentkeztem a [gg]-be fordítónak, ami végül is bejött és tegnap este volt az első éles bevetésem. Csak ugye a Madoka itteni idő szerint éjjel fél kettőkor megy… (Ami megmagyarázza a kávét is.)
És ugyan öt óra is volt, mire ágyba dőltem és álomdús álomba merültem, talán pont az álmok miatt már tizenegy előtt frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Amit követett rövid távon, hogy kiadtuk a Xros Wars 29-et. Majd jött a telefon…
Hogy hol vagyok, nem úgy volt hogy próba van stb. Mint kiderült, tényleg akkor volt, csak épp erről nekem senki nem szólt. Sebaj, odaértem azért időben. A végzős srác, aki a főnök a Rancid-cover zenekarunkban, nem igazán volt képes felfogni, hogy nem hajlik a mutatóujjam, nem tudok olyan tempóval pengetni (basszuson vagyok), ahogy kéne. Jövő hétre már úgyis rendbe jön. (Remélem.)
Aztán mentem futni, majd a postára feladni egy cd-t Kanadába (a srácnak, aki megnyerte az OD haiku-pályázatát), és punnyogtam. Megcsináltam a Yumekui fordítást, ami ugyan még nem lett ellenőrizve, de reményeim szerint még ma kimegy. Zárásképpen leellenőriztem a One Outs 11-et.
Vége?
Eleve, hogy nem volt reggelinek valóm, mert tegnap nem tudtam bevásárolni az esti buli miatt. Nem baj, azért elindultam kondiba, jó lesz az éhgyomorra is. Jó is lett volna minden bizonnyal, csak nagy ésszel itthon felejtettem a tornacsukámat, úgyhogy ennek is lőttek. Aztán pont, amikor már kényelmetlenül messzire értem az iskolától jutott eszembe, hogy meg kéne kérdezni majd, hogy az albérletet mikor kell perkálni, a szerződéskötéskor, vagy valamikor később… Itt már kezdtem érezni, hogy gond lesz. Mentem a Starbucksba kávét venni, mert az is elfogyott tegnap, és ott esett le, hogy a pontgyűjtős vackot természetesen elfelejtettem. Végül mentem venni kajaféléket, és ugyan sikeresen találtam csirkemájat (úgyhogy fogok csinálni olyan baconbe göngyölt májat, amilyet otthon ettem karácsonykor), de kifelé jövet ugrott be, hogy kukoricát elfelejtettem venni, ami pedig mostanában alapvető része az étkezéseimnek.
Ez nem az én napom.
I’ve been feeling the urge to blog for days, but somehow i could never find the right time to start writing. Now i forced myself, but that means you shouldn’t have high expectations.
My daily activities have not been all that varied lately. Considering it’s spring break, it’s not surprising at all, but still…
Wake up sometime, try translating something, then go to gym and running before the sun goes down and it gets too cold, then do more translations. Trying to catch up to Star Driver and finish Shiki as soon as possible, while doing timely on the weeklies of Digimon, Yumekui and Gosick. Actually, just yesterday i saw that [gg] is recruiting translators, so i applied. It’d be great if i got that post…
Also, i bought the cheapest possible tv tuner that i could get for my computer, which ended up a usb Buffalo one, but i guess i’ll have to get a decent antenna for it, because now it can hardly get any signal not to mention HD broadcast… And here i had high hopes…
And yesterday we went to karaoke with the club, it was fun. (We were many, so i only sang (sic), Daydream Syndrome (with girls’ help, i couldn’t make it to that pitch by myself) and I fought the law.) Next week’s already practice, so i should get ready for that as well.
… és az élet kalandja folytatódik.
Star Driver, Halacska
A mindennapok azt takarják, hogy reggel fölkelek, eszek, fordítok, elmegyek kondiba meg futni, eszek megint aztán fordítok éjszakába nyúlóan.
Ezt a rutint nem igazán fogja megtörni néhány bulin és a sítáboron kívül a márciusi költözésig semmi. Kivéve, ha végzek minden fordítással és lesz késztetésem nekiülni a felgyülemlett irodalomnak.
Today we had a club meeting after long, and beside the Rancid it seems i’ll be taking part in a Iron Maiden copy as well. This doubled my total song count. (Up to no good, Fall back down and Out of control from Rancid and Mother Russia, Wildest Dreams and The Fallen Angel from Iron Maiden).
And after countless times of fruitless asking, i finally managed to get the date of the ski trip out of the office people: 14-17th this month. It’s a bit troublesome because for 14th we planned the farewell party of the korean girl in the club (who also lives in the dorm), and i have plenty to do there, so i only hope it’s like late night departure and i’ll be able to be there at the party. If not, now that’s not going to be nice i’m afraid.
Also, with this decided, i have all that i need to know about my spring break—now the only thing left is to figure out how i’ll be able to pay moving to the new apartment, especially considering it’ll be bare empty, so i’ll have to buy everything for myself (from something to sleep on to something to cook on). I’ll have two concerts to enjoy and one to also perform, i’ll have a ski trip, i’ll have to go to renew my visa, i’ll have to move… And i still have heaps of anime to translate.
Oh by the way, yesterday i think i secured an apartment for myself. It’s not as cheap as i wanted, but it’s comfortably big and is very close to the university. Now i only have to go through tremendous amounts of paperwork and it shall be all settled.
Úgy tűnik, egyelőre munka nélkül maradok, de nem is tervezem erőltetni. Annyira nem leszek csóró, hogy menjek vissza a balettbe ugrálni valami áruházba dobozokat pakolni, úgyhogy csak egy kicsit visszaveszek a költekezésből.
Így visszagondolva az interjúra, el tudom képzelni, hogy miből tudhattam volna (gondoltam is), de inkább optimista voltam. Nagyon dicsért a manusz (gondolom, hogy helyreállítsa az akkor még (és most se) sérült önbizalmamat), plusz el se vette az önéletrajzot, amit vittem, pedig direkt kérték.
Így ugyan lehet, hogy külföldre idén nyáron nem jutok el, de ha így alakul, akkor veszek egy jó országúti bringát és körbetekerem (szigorúan biciklis értelemben) Japánt. Ha ez lesz a terv, akkor majd toborzok ismerősöket hozzá, például az egyetemről az egyik angol lektor is nagy bringás. Ha viszont tudok utazni, akkor vannak lehetőségek, például Mongólia vonattal (Kínán át), vagy ha arra nem is telik, akkor Korea, Taiwan és/vagy Hong Kong…
A mai elsődleges cél pedig a könyvelés megtanulása volt, ami úgy érzem, hogy nagyjából sikerült. A korábbi vizsgafeladatsorokon végigmenve, nem sok helyen kell totóznom és azt hiszem, hogy a 精算表 számolását is nagyjából megértettem (legalább már van rá két teljes kész minta). Holnap csak a japán előadásom lesz, szerdán jön a könyvelés, aztán csütörtökön két váltósúlyú (egy matek és egy az önkéntesekről, a vizsga maga könnyű, de készülni kell rá), pénteken pedig egy nehéz- (japán) és egy középsúlyú (a részvényes tárgy, megkaptuk előre a vizsgafeladatokat, de attól még sokat kell rá készülni) vizsga.
A mai klub-találkozó eseménytelen volt, az amerikai srácok se tűntek föl, pedig pont gondoltam rá, hogy vajon ott lesznek-e az idei végzősök albumképén (amit ma fotóztak). Azért a fotó meg utána némi süketelés után jóra fordult a helyzet, kimentünk hógolyózni. Első körben nagyjából csak elsőévesek voltunk ott, de aztán pont amikor már indultam volna haza a felsőbbévesek is beszálltak és lett belőle egy hatalmas hócsata. Cserébe az Adidas sportcipőm is átázott, mert direkt nem hótaposóban mentem, hiszen a járdák tiszták (a bakancsom meg tegnap ázott át), úgyhogy japánra már a vékony Nike-ban mentem.
Japánon most csak ketten tartottak előadást, úgyhogy volt idő vitatkozni meg kérdezni meg közbeszólni (ezt általában nagyon hiányolom), és épp ezért szokatlanul jó óra volt.
Miután hazaértem, nagy lelkesen elhatároztam, hogy nekiállok megcsinálni az előadásomat. És ez az elhatározás nem lohadt, de hozzá nem fogtam. Fél hat körül aztán fejbe vágott a fáradtság és “ledőltem tíz percre”. Amiből természetesen lett másfél óra. De aztán már legalább volt erőm, és tényleg megcsináltam az előadást. Holnap majd átnézem megint, meg összerakok hozzá egy bemutatót is.
A klotyóm meg megint eldugult. Hell yeah.
七大陸最高峰チャレンジCopyright © 2024, valeblog. Proudly powered by WordPress. Blackoot design by Iceable Themes.