I’ve already written about what was going on most of last year in my birthday post, but so many people around me are writing year-end/year-start summaries that nudged me to revisit the topic as well.
またまた忙しい
忙しいぞ。
遠征に出るのでアドカレの記事を事前に書き溜める必要がある。そして勢い余って色々書きたくなる。現状すでにブログに書き溜めが6件、未完成さらに4件、後会社のブログにも一件ある。楽しいし記録に残るんで今後振り返にも役に立つし、例えば転職考えることになったらその時アピールもできるし（できるか）。
あとは遠征の準備そのものでやることが多い。渡航で必要なPCR検査とか接種証明書の準備、今オミクロンで盛り上がってる世の中で一日で渡航条件が変わる可能性すらあるから油断ならない（変わりませんように）。実際に荷造りも始めて、ハイパーライトのリュックを遠征でいよいよ試せるかもしれないからワクワクしてる。本来は夏のK2で使う予定だったけど、それはコロナでとんだよね…
激重一日
夜あまりよく寝れなかった。昨日kustomizeとhelmとargoと戦ってイライラしてたらモンエナ飲みすぎただろうな。夜遅くなるほど生産性が向上するクセをなんとかしたい、フル回転している頭が睡眠の邪魔になる。
最近オフィスが完全フリアドになって袖机とか私物片付けてねと指令が下った。どうせずっとリモートだし逆にいつオフィス行くかと悩んでた。で全然よく寝れなかったから朝アラームよりも先に目が覚めて、じゃ今日オフィス行こうと。朝の強化ジョギングは欠かさず。
Új fiú
Ma elértem odáig a régi blogbejegyzések importálásával, amikor Japánba érkeztem. (Nem tegnap volt.) Nagyon nosztalgikus olvasni, ahogy megyek megvenni az első biciklimet (a nyáron pont újult megint a “verda”, ismét megpróbálkozok egy országútival) és olyan kanjikat tanulok, amiket most se tudnék leírni (kézzel) vagy akár önmagában kiolvasni. Kézzel eleve szinte soha nem kell írni (hacsak nem jegyzetelsz valamit magadnak), kb csak leveleket címezni vagy megadni a címemet, amikor bejelentkezek egy hegyi menedékházba. A te-alakok dala akkor csak vicces volt, azóta nosztalgia (és érdekes elmesélni anyanyelvű japánoknak). Az meg kifejezetten meglepett, hogy a JLC-ben milyen szorgalmas voltam. Azt hiszem, ez utána az egyetemi évek alatt változott meg. Felmerült, hogy elugrok arra a környékre nosztalgia-turistáskodni, de ezt az ingert gyorsan kioltotta az útvonaltervező javaslata (a sok átszállás). Amikor legutóbb arra jártam (így belegondolva úgy négy-öt éve legalább), még a Sankichi is nyitva volt, bár azóta úgy tűnik már máshova költözött minden TUFS-os diák kedvenc bentósa. Esetleg majd a legközelebbi öregdiák-találkozóra, talán jövőre ha itt leszek még akkor (idén a korona miatt online).
32
Ez is elérkezett hát, 32 lettem a minap. Mi változott? Azon kívül, hogy Tokióban is kezd végre őszies lenni az idő, igazán nem sok. Idén kivételesen (nem tudom, mennyire szándékosan) volt társasági esemény is a “nagy napon” és volt animés kollégákkal voltam sörözni. Érdekes volt látni, hogy kinek hogy alakulnak a dolgai (főleg így, hogy a korona miatt másfél éve nem láttam őket). Én mit tettem le az asztalra?
Tavaszi hó
Milyen jó is az, amikor télen próbálnék síelni menni, és minden sípálya félig-meddig üzemel csak, mert “meleg a tél” és “alig van hó”. Először egy félprofi panaszkodott erről a Hotaka síliftjén, aztán amikor Nozawára mentem, hogy akkor megtanulok sífutni, minden sífutás órát lemondtak a szezonra, mondván nincs elég hó. Utána a Nishi-Hotaka oldalában is kérdéses volt, hogy tudunk-e hótalpas túrázni (bár az végül sikerült).
2019 in review
This year was quite thick in events so I decided to write a year retrospect for a change. I read somewhere that people tend to do wild things when they’re nearing a “round” age like 30, except I read about this after I planned most of the stuff listed below… It definitely did turn into a very eventful 30th.
2018 in retrospect
2018 was a trainwreck if I judge by the news, but a friend of mine wrote a quite positive post about their year, which inspired me to do the same. One of the first things that come to mind is that I should write about stuff when they’re fresh in memory, because I barely remember what I did last week, let alone last year (though currently the two overlap).
Round trip
I like travelling. Who doesn’t, really? Also, I like taking pretty pictures. However, armed only with my phone, the possibilities are limited. Taking a scenery photo during the day will turn out nice, but trying to capture a giant red moon rising at night would be a futile attempt.
上井草ご無沙汰
そうでもないけど。数週間に一回は通る。でも今日は本当に久しぶりに前職の作画さんと前行ってたお店行ったら結構楽しかった。
