A tegnapi nyelváradat, megnyugtatlak titeket, nem lesz gyakori. Változatlanul főleg angol és magyar bejegyzések lesznek, de azért egyre több és több fog németül és japánul íródni. Különösen a németre kéne gyúrnom, elvégre azt suliban is tanulom.

A japánnal meg van az a jó újdonság, hogy azon kívül, hogy alkalmanként van módom egy tankönyvből dolgozni, most megtaláltam a neten a JLPT nyelvvizsgára felkészítő anyagot. Már most beleszerettem, nagyon hasznos lesz, benne van a szükséges szavak és kanjik listája, leírja, hogy milyen nyelvtani elemeket kell tudni használni, plusz még némi “tananyagot” is ad a felkészüléshez.

Ma valószínűleg koradélután melózok, később pedig olvasok és japánozok.

Az normális, ha már este hétkor álmos vagyok? Na mindegy, holnap majd kialszom magam – nomeg az elkövetkező egy hétben mindig. Ugyanis itt van végre az őszi szünet, hurrá, háromszor!

Végre egy kis pihenés, legalább az iskola nyűgétől, ha ugyan az önként vállalt melóimat nem is tudom lerázni egy napnál tovább a vállamról…

Majd japánozok meg PHP-zok tonnaszám, vagy inkább óraszám, aztán reménykedek, hátha sikerül még valami eredményszerűt is felmutatni belátható időn belül… Olvasok könyveket, amennyit csak bírok. Vonneguttól az Isten áldja, Mr. Rosewater!-t ma délelőtt suliban befejeztem (ugye nekem ma is volt suli valami számomra ismeretlen okból), ami két okozatot vont maga után: mivel harmadik órán fejeztem be, a maradék négyen unatkoztam, valamint most este már a Dorian Gray arcképét olvasom Oscar Wilde tollából Kosztolányi Dezső fordításában. Az előző bejegyzésben olvashattok róla egy “első gondolatok” jellegű irományt, majd lesz több is, most megyek, talán írok cikket, talán olvasok, talán japánozok, talán írok még bejegyzést, talán keverem ezeket =)

Már előre is de jó lesz… Szombat, és iskolába kell mennem. Király, nem? Mi az ok? Az, hogy így egy nappal hosszabb lesz az őszi szünetem, ami őszintén örvendetes. De talán nem akkor kéne szombaton iskolába mennem amikor pénteken annyi nyűgöm van, mint ma: egész nap jó vacak a közérzetem, fáj a fejem meg minden. Lehet, egy kicsit többet kéne aludni =).

Szóval, holnap suli, sajnos hét óra, szerencsére rövidítve, és ráadásul keddi napot pótolunk, ami az elérhető legrosszabb lehetőség az öt lehetségesből, de majdcsak túlélem valahogy… Aztán jöhet másfél hét szünet meg aztán még egy, de arról majd később…

Holnap délután majd társasági életet élek meg cikkeket írok – előreláthatólag.

Este fél kilenc… azt hiszem, ezzel rekordot döntöttem most azon a téren, hogy egy nap, amikor blogolni akarok, milyen későn jutok géphez ilyen célra. A mai napom nagyon jó volt, csak borzasztó hosszú

Reggel szerencsére nem volt első órám (iskolában nem járok angolra), úgyhogy jót pingpongozhattam, direkt vittem ütőket és labdákat. Három meccs után már jól bele is lendültem, és elkezdtem alázni – mármint elkezdtem volna úgy igazán, ha maradtak volna még potenciális ellenfelek. =)

A nap tanítási része mint elvárható “easy as a pie”, végig olvastam meg pihentem, semmi váratlan nem ütött be ellentétben a szokásossal…

Aztán jöhetett a délután. Elszabadultam utolsó óráról (biológia: enzimek, fotoszintézis, klorofill, xantofill), irány a könyvtár! Beültem, volt körülbelül három óra, gyorsan előszedtem a japánkönyvet, és öt után ki is jöttem a könyvtárból. Feladatokat írtam a könyvből. Jelenleg ezek Ai és Na típusú melléknevek ragozásának gyakorlása eszméletlen mértékben (csak az első feladatban 62 melléknév), és ezen még nem is sikerült eddig túllépnem… Ja ezzel már egy fél estém és egy fél délutánom ráment arra a feladatra, és még mindig csak a felénél tartok – igaz, a melléknévragozást nagyon megtanulom ezzel. Szerintem az igeragozást is ilyen horribilis mennyiségben kellett volna gyakoroltatnia a könyvnek, akkor lehet, az is jobban megragadt volna =). Így még mindig el kell gondolkoznom például a “kau” vagy a “yomu” igék közvetlen múlt idejű alakjain (a kau-é azt hiszem “katta”, a yomu-é “yonda”).

Amikor hat óra felé hazaértem anyukám megkért, hogy menjek vele a kórházba nagymamámat meglátogatni – nyugi, nincs baja, csak infúzióra feküdt be a biztonság kedvéért. Azért mielőtt elindultam, bekapcsoltam az Azureust, hogy legalább addig töltse a Tsubasa Chronicle-t amíg nem vagyok itthon.

Hét óra előtt nem sokkal ismét hazaértem, megvacsiztam, megcsináltam a házimat, megfürödtem, hajat mostam, és mire sikerült mindent befejezni, fél 9. Király, nem? =)

Azt hiszem, ma nem melózok már többet. Isten áldja, Mr. Rosewater!