Az év elején írtam róla, hogy a koronavírus hogy megtépázta a terveimet. Akkor úgy volt, hogy tavasszal az Island peak (6189m), majd nyáron a Broad Peak (8047m) és a K2 (8611m) lesz úticél. Végül persze a korona jobban tudta, és sikerült mindkét tervemet bedöntenie.
A koronavírus az én terveimet se kíméli. Tavaly nyáron Indonéziába terveztem menni, megmászni Óceánia legmagasabb hegyét, majd ősszel egy duplát terveztem a Himalájába, ahol egy egy hónapos túra során másztam volna meg a Mera Peaket és az Island Peaket. Először a nyári út úszott el, ami helyett még próbáltam másik vezetővel megszervezni ugyanazt, de persze a vírus jobban tudta.
Így arra már számítottam, hogy ősszel én már nem megyek majd a Himalájába, de hogy még a ritkaságszámba menő családi lagzira se jutottam el, az egy kicsit fájt. Az őszi duplát végül sikerült átszerveznem 2021 tavaszra, de erről is a minap szóltak, hogy nem lesz megtartva, mert nem jött össze a szükséges létszám.
Mi lesz így akkor idén?
Tavaly télen egyszer már nekifutottam a Tanigawának, és gond nélkül meg is másztam a hóban – épp csak az előcsúcsot, nem a főcsúcsot. Ráadásul nem is a lábától másztam akkor, hanem a gerincnél lévő sípályáig felvonóval mentem. Ideje volt hát most bepótolni a hiányosságokat!
Kirigamine és Tateshina két “kisebb” hegy a Yatsugatake környékén (aminek a főcsúcsa az Akadake). Odajutni Tokióból három-négy óra, bár megmászni egyiket se telik túl sok időbe. Ezért kitaláltam, hogy ha már úgyis “ráérek” így a vírus alatt, akár rá is szánhatok egy hétvégét erre. Szerencsére találtam egy kempinget, ahol (pár horkoló részeg és néhány szúnyog kivételével) nyugodtan és olcsón tudtam éjszakázni. Plusz autóval voltam, úgyhogy nem számított, ha kicsit nehéz a sátor.
Milyen jó is az, amikor télen próbálnék síelni menni, és minden sípálya félig-meddig üzemel csak, mert “meleg a tél” és “alig van hó”. Először egy félprofi panaszkodott erről a Hotaka síliftjén, aztán amikor Nozawára mentem, hogy akkor megtanulok sífutni, minden sífutás órát lemondtak a szezonra, mondván nincs elég hó. Utána a Nishi-Hotaka oldalában is kérdéses volt, hogy tudunk-e hótalpas túrázni (bár az végül sikerült).
Uhuru, ami szuahéliül szabadságot jelent, a Kilimandzsáró 5985m magas főcsúcsa. Először a Shira fennsíkról láttuk meg (bár elvileg ha jó idő van, még Arushából is lehet látni), aztán miután megmásztuk a Baranco falat, végig a bal oldalunkon magasodott.
Valamikor tavaly ősszel határoztam el, hogy nekiállok és megmászom a hét kontinens legmagasabb csúcsait. Ez Európa esetében a Kaukázusban lévő, 5642m magas Elbrusz. Lehetne róla vitatkozni, hogy ha csak ötven kilométerrel arrébb lenne a kaukázusi vízválasztó, akkor már Ázsiában lenne, de én nem fogok.
Nem a londoni múzeum, hanem a japán hegy. A Tateyamáról azt kell tudni, hogy a környéke (ami Nagano és Toyama határán van) a világ egyik leghavasabb helye. Még így júniusban is több méteres hófalak között mennek a buszok Toyama felé le a hegyről. A rengeteg hónak köszönhető, hogy itt van japán egyetlen gleccsere. Másik érdekesség a környéken a Kurobe gát, a legmagasabb Japánban.
Egy pár hete megpróbáltam már egyszer megmászni a Yatsugatake legmagasabb csúcsát, ám akkor a hágóvas hiánya és az átfagyott bakancs kifogott rajtam. De én nehezen viselem a vereséget, úgyhogy pár nappal később vettem egy eggyel nehezebb (és melegebb és keményebb) bakancsot, amire már hágóvasat is lehet kapcsolni. (Ő aztán az Akagin került tesztelésre.)
Azt mondjuk, az idő pénz, aztán a következő pillanatban már azt, hogy az idő az egyetlen dolog a világon, amit nem kapsz meg pénzért. Akkor most melyik? Az első állítás, miszerint az idő pénz, nekem egy egyenlőségnek tűnik, az egyenlőség meg, mint tudjuk, kommutatív, vagyis fordítva is ugyanúgy működnie kéne.
Szerintem működik is. Ha dolgozol, az időbe telik, és pénzt kapsz érte – bár itt felvetődik, hogy mi van azzal a pénzzel, amiért nem áldoztál közvetlenül időt (például a tőzsdén vagy kamatokból). És visszafelé szintén, mert a modern élet kényelmei, amik általában nagyon sok időt felszabadítanak, nem ingyen vannak. A vonat se, a gyorskaja se, sajnos az orvos se.
