Tag: mext

What’s luck?

November 26, 2009
valeblog
0 Comment

“I don’t believe in luck…” said a then-little kid in the youth camp of our church many many years ago. It struck me, and i remember it ever since (the sentence continued “… i believe in Jesus Christ”, but that’s not the point of this post, however beautiful a creed (is this the correct word? i know it in hungarian and japanese, but not english…) it is). I agree. There’s hardly an objective thing called luck. It’s just us, no other thing. As displayed in for example the sixth Harry Potter book, the Half-Blood Prince, one doesn’t need external boost of luck, the placebo effect will do just the same (though rather have a bottle of Felix Felicis on you if you’re going to duel to death). Further proof of that is that when you’re down, the world’s against you as well, and vice versa.

There are times when i think what it’d be like if i stayed at home. I’d be studying programming on second year, i’d probably be researching artificial intelligence, neural networks and cloud computing, work on getting an advanced language exam in german and an intermediate in spanish, and that’s kind of all of what i could think of. I absolutely have no idea. Sometimes i think that coming to Japan with this national scholarship was a mistake—but as for now, i’m happy. In april, a great thing happened to me.

Read More

Japán

April 3, 2009
valeblog
0 Comment

Itteni idő szerint csütörtök délben már a koliban voltam – mit ne mondjak, első dolgom volt bevágódni a zuhany alá, mert már… Na jó, ezt nem részletezem inkább, hölgyolvasók is vannak (remélem). Az út eseménytelen volt, a szokásos repülős unalommal, olvasni se olvastam, zenét is csak a beépített kütyüből prüncögő jazzt, megnéztem a Skins harmadik évadjának záróepizódját (és jelentem, nekem tetszett) meg két filmet ami ment (Australia és Marley & I, mindkettő jó volt), meg persze próbáltam annyit aludni, amennyit csak tudtam, a jetlag elkerülése végett (bár ebbe az irányba nem olyan durva, tapasztalataim szerint), aztán egyszer csak közölte a kapitány, hogy húsz perc múlva akkor Tokyo-Narita következik. Le is szálltunk, még a csomagom is megkerült, pedig. Taxit küldött értünk az egyetem (Tokyo University of Foreign Studies (TUFS), 東京外国語大学（外大）), a román sráccal (még két lány jött onnan, sajnos nem tudnak magyarul) jöttünk egy kocsival, aztán (immár egyedül) jött a zuhanyos jelenet majd indulás is, regisztráció a helyi önkormányzatnál, utána meg már akkor ettünk valamit (azóta is mindig elfelejtem mi volt az, de mindegy is), és estefelé hazaértem és rövid bevásárlás után (csak kenyeret találtam ehetőt) kipakoltam mindent a helyére és zuhany ismét, ágy, alvás (eddigre azért már éjfél volt).

Read More

Szerda

March 30, 2009
valeblog
0 Comment

Valahogy nekem a szerdák már csak ilyen görbe napok maradnak (bár hasonló cipőben járnak a hétfők, keddek, péntekek és szombatok is – belegondolva, már csak a csütörtök és a vasárnap “szűz” úgy-ahogy). Múlt héten szerdán beugrottam az egyetemre elbúcsúzni meg este az utolsó spanyolórát letudni, de mind előtt kivillamosoztam-metróztam (szerencsére akkor épp járt a hármas) a Duna plázába cipőt venni. Ilyet se gyakran csinálok, csak hzsé említette plörkön, hogy jófajta cipőket vesztegetnek olcsóér’, nekem meg azért nem ártott volna, mert a teliegyes-Adidas kivételével nincs olyan csukám, ami épségben volna… A végeredmény egy Etnies lett, zöld fajta, minimál, csak épp képet nem találtam róla – bár ez nem meglepő, hiszen egyrészt “mintacipő” (ezért is került csak ötezerbe), másrészt meg nem is tudom a nevét, mert mire eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, addigra már a bőrönd mélyén hevert (pakolás folyik, de erről majd). A búcsúzás nem úgy sikerült, ahogy képzeltem, de ezen még változtatunk, a spanyol jó lett nagyon, utána meg még hajnalig beszélgettünk-játszottunk a koliban, csak úgy, nameg spontán egy üveg vodka társaságában (igazán kíváncsi leszek a huszadik szülinapomon a szakéra, addig viszont valószínűleg alkoholmentesen fogok élni – Japánban húsz év az alkohol-dohány korhatár). Másnap meg rohantam a vízumomért a követségre… (Meg aztán kiköltöztem a koliból, poén volt annyi könyvet egy táskába bepakolni – de sikerült.)

Japán kaja, itthoni felvonás

March 22, 2009
valeblog
0 Comment

Ma a japán követségen töltöttem elég sok időt, a Monbusho ösztöndíjas diákok szövetségének összejövetelén. Azzal kezdődött, hogy a nagykövet úr beszédet mondott, amiből nagyjából csak az “あの～”-kat és a hasonló bonyolultságú alapvető szavakat (meg a nyelvtani szerkezeteket, például a -て-s felsorolásokat és hasonlókat) értettem meg, de azért próbáltam nagyon értelmes fejet vágni. Szerencsére a folytatásban főleg magyarul folyt a szó. El is kellett mondanunk pár szóban, hogy kik vagyunk és miért-hogyan pályáztunk – izgalmas volt, amikor a hétből (hárman nem voltak ott) öten már előttem elmondták, amit akartak: japánul. Szerencsére még volt egy kollegina, aki nem vállalta a 日本語 bemutatkozást, így nem maradtam egyedül. Rengetegsokat beszélgettem nagyon jófej és segítőkész emberekkel, főleg magyarokkal (volt vagy bajtárs diákokkal) magyarul, vagy alkalmanként pár szót japánokkal japánul (az izgalmas része a dolognak). Az izgalmas azért csak az volt (és a beszélgetések mellett erre biztos emlékezni fogok), amikor annyi szusit és hasonlót hoztak be, hogy egy hadosztály jóllakott volna belőle. Kezdtem azzal, hogy egy tíz perc alatt megtanultam pálcikával enni (eddig ez kimaradt az életemből), majd folytattam egy igen vicces jelenettel: volt valami zöld szmötyi répakarikára placcsintva, de nem is kis adag, én meg (naiv) azt gondoltam, hogy biztos valami kísérő-édesség, és nagy bátran egyben bekaptam egy olyat. Na ha valaki már próbált evőkanálnyi tormát egyben megenni, az tudja, mit éltem át. A “zöld szmötyi” ugyanis wasabi volt… (Nem akarom tudni, milyen vörös lehetett akkor a fejem.) Maradandó. A szusik is nagyon finomak és/vagy érdekesek voltak, a műanyag fiolákban mellé adott szójaszósszal meg még egy másik ízvilág nyílt meg (azzal azért már a wasabi-malőr után óvatos voltam először), tehát az már biztos, hogy éhenhalni nem fogok japánban – legfeljebb csak szusin fogok élni öt évig…

News?

March 15, 2009
valeblog
0 Comment

Now there’s no backing off… not so long ago i got the mail from the embassy informing me that my plane will set off at 9:55 AM on the first of April, to Tokyo Narita via Frankfurt. I think this will be about the same length flight as when we went to Chicago, twelve hours in the air altogether, with a two hour ground time in Frankfurt. I still have loads of stuff to do until then. The last of which is checking out of the dorm, so that someone else could take my place. The most important of which is to say goodbye to important people i probably won’t see for a very long time. The most challenging of which is to learn how to wash my stuff and learn to cook basic stuff (i don’t want to live on instant soups and such for five years)—oh and to finish as much of my webdev projects in the coming two weeks as possible. Since i won’t be attending much university classes (i think at most two a week) i’ll have time for them, the thing is i’ve to learn to divide up my time right, something i couldn’t yet accomplish.

My “new” laptop will have to undergo a total reinstall before my departure. I hope i’ll be able to get everything working all right. Today i took the time, searched and found a utility to light the “new email” led. There was one provided on the official site, but it’s no use and also about six years old without updates, while this one is just two years and i think contacting a private developer is much easier than getting in touch with Asus, in case there were problems with it (which i doubt). It’s fun to see the blue light flashing whenever i get new mail.

Nincs visszaút

February 21, 2009
valeblog
0 Comment

Nincs visszaút. Gondolom ezt azok is nagyon jól tudják, akik mindig megkérdezik, hogy “most akkor komolyan mész Japánba?” – vagy valami hasonlót. Csak azt nem tudják, hogy mennyire nem. Komolyan megyek, ez nem kérdés, itt már tényleg nincs mód visszakozni még ha komolyan akarnék se, de akármilyen pocsék is lesz majd hirtelen sokezer kilométerre kerülni innen és mindenkitől aki fontos, tudom hogy egy életen át csapkodnám a fejem, hogy miért nem mentem, mihelyt egy kicsit is nem úgy állnának a dolgok, ahogy én képzeltem. Nagyjából, mint Mézgáné a folytonos Hufnágel Pistizésével, csak egy kicsit életszerűbben.

Eddig csak egyszer voltam ilyen messze itthonról, amikor 2007 őszén mentünk Amerikába. Az csak két hét volt, és nem öt év, és pont ezért, akkor volt hova visszajönnöm. Fene se tudja, hogy öt év múlva lesz-e hova visszajönnöm. Öt év azért csak nagyon hosszú idő. Visszagondolva, öt év alatt sok minden széthullott és összeállt az életemben. Fura lesz most átélni, ahogy egyik pillanatról a másikra fog most április első hetében felrobbanni. Apró szilánkokra. Aztán majd csak rajtam múlik, hogy mit rakok össze belőle. És az biztos, hogy beleadok apait-anyait, és a lehető legjobbat hozom ki. Persze ezt így most könnyű eltervezni – aki ismer, tudja, milyen kellemesen bosszantóan döntésképtelen vagyok az esetek többségében…

Majd kiderül. Addig pedig szól The Gathering. Az Analog Park magasan a kedvenc számom, és most vettem a fáradságot, hogy utánanézzek, mi az a fura szöveg a végén. Mint kiderítettem, egy idézet, Alice Csodaországban. El kell olvasnom azt a könyvet.

There was a large mushroom growing here, about the same height as herself. But when she had looked under it, on both sides of it, and behind it, it occurred to her that she might as well look and see what was on the top of it.

She stood herself up on tiptoe and peeped over the edge of the mushroom, and her eyes immediately met those of a large blue caterpillar that was sitting on the top with his arms folded, quietly smoking a long hookah. At last, the caterpillar took the hookah out of his mouth and addressed her in a languid, sleepy voice.

“Who are you?” said the caterpillar. This was not an encouraging opening for a conversation.

“I don’t quite hardly know, sir just at present. At least I know who I was when I got up this morning. I think I might have been changed several times.”

The Gathering – Analog Park

És egyértelműen azért szinte nulla a bejegyzés vajúdási ideje, mert kivételesen Jegyzettömbben írtam. És most látom csak milyen depressziósan hathat a cím. Talán mert nem is.

Tizenkilenc óra harminchat perc, híreket mondunk

January 16, 2009
valeblog
0 Comment

Először is jelzem, hogy ma megvolt az utolsó vizsgám – erre a félévre, persze. Diszkrét matematika volt, ha esetleg valakit érdekel, és négyes lett, pedig rosszabbra számítottam – amekkora “szerencsém” volt, pont a gyakorlatvezetőm javította, akinek elég “egyedi” elképzelése van a helyes és hibás fogalmáról, úgyhogy abban a pár percben miután ez kiderült elég sok adrenalint elfecséreltem. Ezzel a hagyományos átlagom 4.67, a kredittel súlyozott 4.69, a kreditindexem pedig 4.07, úgyhogy nem dobnak ki a koliból (oda 4.5-ös átlag kell). Következő félévre meg fölvettem (már most) a Tolkien-témájú és a bölcsészkarról a “Blogolás, a XXI. század újságírása” tárgyat.

Másodszor, egy pár perce végeztem a kilencvenkettedik (92.) Naruto Shippuuden rész fordításával, szerintem holnap fog megjelenni időzítésestül a Hidden Leaf Team-nél. Töltsétek, mihelyt felkerül.

Amióta a Google Analytics is figyeli a valerauko.net minden oldalát (már azokat, amik az enyémek), volt néhány viccesebb keresőkifejezés… Például itt a blogon ők a legnépszerűbbek:

  • Naruto Shion hentai – hihetetlen, hogy a Naruto filmről írt bejegyzésemben az az egy “hentai” kifejezés az első oldalra vitt a gugliban
  • magyar nyelvvizsga – ezek szerint sikerült érdekeset írnom…
  • hentai movie about invading small purple things – na most hogy ez mégis honnan jött, az egy nagyon jó kérdés. Ennyire nem vagyok (talán) perverz. (De valahogy erre is a Naruto filmes bejegyzésem az első találat a gugliban… keresőoptimalizálás rulez…)
  • Kaukázus, Péterfy Bori – voltam nem egy koncertjükön, írtam is róluk, úgyhogy még ez érthető.
  • Mindenféle filozófiai témák – ez egyáltalán nem lep meg, miután egy évig minden pár bejegyzésből egy filozófiai esszé volt… (lásd deeper kategória)

További hírek. Fölvettek. Japánba. Még részleteket, hogy mikor meg hogy megyek meg hasonlók, nem tudok. De fölvettek. Úgyhogy megyek. Egyetemi alapképzés ösztöndíj, japánban. Írtam már róla nem egyszer, tessék rákeresni, az “ösztöndíj” kifejezésre se igen ad ki mást itt a blogon. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Burn, burn, burn

July 22, 2008
valeblog
0 Comment

It was so fun to lay down and be browned dark by the sun in that week from 9-16 this month i spent with my family by the lake Balaton. It was good as usual, only the weather could’ve been better for a few days, when it was either just cloudy and windy (at least then we could go out to the beach and fly my kite, which in the strong wind was much fun) or in worse cases even rained, when we had no other chance than to sit in the hotel room reading or watching telly or just sleeping twice as much a day than usual. When the weather was good enough, after waking up around nine and eating breakfast, we went down to the beach to sunbathe, or to have fun in the water, playing or whatever (frisbee is fun in water). I usually had lunch around three after noon, after which i played chess with my little brother. At about six we ate dinner. After that there were a couple of choices. Either went down to the beach for an afternoon splash in the water, or had a walk in town, down the beach, or we went in town roller-skating. Monday i had to go to Budapest for my interview for the japanese scholarship (luckily the weather wasn’t that good that day, so i didn’t miss much), which i really enjoy: though i had to introduce myself in japanese (that didn’t go that well, i haven’t practised japanese for more than half a year now) i had a good talk with the interviewer—i learned that i got a top score of a little bit more than 50% on the written test. I think i could’ve received the official results by now via e-mail, but up till now i didn’t have time to check…

Switch off

July 4, 2008
valeblog
0 Comment

I will be gone for two weeks. Put it in the very beginning so that i could be sure that everyone reads it. That means i won’t be going around commenting for a while now (not as if i was in the past weeks, but i was in the past days and earlier), nor will i be reading any blogs or manga or anything except for a few books i’ll bring along. Tomorrow i’ll have the application exams for my japanese scholarship, in english and japanese language and maths. I’m only afraid of maths, because i feel safe when it comes to english, the japanese one doesn’t really matter, but the maths one is dead hard, so far as i’ve seen in the past exam papers published. Anyhow it may turn out, in the evening i’ll be leaving, spending the night at my love’s, heading out in the morning after together for the lake Balaton. Wednesday i’ll then join my family on our usual yearly holiday there, and arrive home the wednesday after that. The problem is, that on that monday or tuesday i may have my interview for the scholarship, if my written exam turns out to be good. So… I’ll be gone. Don’t worry… at least as long as someone doesn’t post here that i’m dead… though i hope that won’t happen. See you!

Egér

June 14, 2008
valeblog
0 Comment

Méghozzá mérgezett. Ma egész nap úgy rohangáltam, mint az a szegény rágcsáló a kalickájában. A tegnap esti követségi e-mail egy kicsit megváltoztatta a mai programomat, de nem lett az végül olyan rossz, mint amilyen lehetett volna. Reggel azzal nyitottam, hogy fölhívtam az illetékest, hogy mégis hogy mikor s mit, aztán spuri a suliba (ahol éppen sportnap és főzőverseny (!) volt). Megszereztem az utóbbi három évi iskolai bizonyítványom másolatát (valami csoda folytán már az ideit is lefénymásolták, bár meglepetést nem okozott), majd irány a megfelelő ipari egység, hogy csináltassak (mint a villám) négy igazolványképet. Na a villámból az lett, hogy a végére, ha kevésbé higgadt természet lennék, már a villámot kívántam volna, hogy a fényképész hölgy fejébe bele találjon csapni. Hogy mit lehet egy fénykép kinyomtatásával vagy negyed órát szerencsétlenkedni, az nekem mostanáig rejtély – bár az ő reakcióit látva neki is az volt. Aztán irány a művház, ahol unokaöcsém ballagási ünnepélye zajlott (általánosból távozik a kis drága), és itt váltunk délutánba.

Read More