Szerdáig idegösszeomlok, napi nyolc-kilenc órákat tanulok, éjszakázok, meghalok kávétúladagolásban és hasonló finomságok. A csütörtöki vizsgán akkor is átmegyek, ha semmit nem tanulok rá, mert az nagyjából az egyetlen tantárgy, amihez megvettem a tankönyvet és bele is olvastam – ráadásul még könnyű is.

Pénteken aztán oltári parti a klubbal, szombaton egész nap fel se fogok tudni kelni a másnaposságtól, vasárnaptól pedig kezd a nyári napirend, azaz mindennap kondi, futás, webfejlesztés, StarCraftozás és ha összejön, akkor valamikor biciklitúra.

Az már fel se tűnik, ha kiszárad a kezem, mert amióta Japánba jöttem, ez eléggé mindennapos (sajnos) – igaz, a hikonei csapvíz jóval kevésbé készíti ki a bőröm, mint a tokiói plusz az aggódó rokonság mindenféle krémekkel is alaposan felszerelt. Na de úgy egy hete azzal szembesültem, hogy viszket is, ami már kevésbé buli, mert hogy azt nem kéne neki. Pláne, amikor elkezdett egyik ujjamról a másikra terjedni, akkor esett le, hogy ez valami gomba lesz. (És ti ezeknek a rokonait eszitek, mert hogy milyen finom…)

Elmentem hát a közeli boltba, ahol minden egyéb mellett gyógyszereket is árulnak, és kerestem valamit ilyen esetekre. Természetesen semmit nem találtam, amire konkrétan az lett volna írva, hogy bőrgombásodás ellen (bár lábgomba krémek voltak csillagászati árban), úgyhogy vettem egy “fertőtlenítő” szappant remélve, hogy használni fog.

Használ.