Category: valeblog

Költök

Nem verset (mostanában), csak pénzt. Ma történetesen elég sokat. Délután se jött semmi jelzés Hirotól, úgyhogy gondoltam megsürgetem kicsit, de se ma se holnap nem ért rá, úgyhogy gyorsan neki is indultam, út közben csatlakozott Olga, és megvettem életem első elektromos gitárját. Meg erősítőjét. Meg a “mellékes” kütyüket (pánt, hangoló). A gitár Epiphone G-400, fehér. Az erősítő Line-6 Spider IV 15 (a 15 a watt teljesítményre utal, ha jól sejtem). A hangoló működik, ennek örömére kizengettem egy F akkordot, de csak azt, bár max hangerőn, de pont ezért, meg mivel fél tizenkettő volt, mire hazaértem igazán. Ehhez képest egész jó hogy háromkor már aludni térek. Ők azok, rendetlenséget nem nézni.


Countries

According to my stats, some of the top ten are as follows.

Hungary: i really wonder who these people are. I’m not related to Hungary in any way, except that it’s the country i’m citizen of, i was born and raised there, studied there and way too many people i love are there. I hope it won’t rot apart before i get home (not as if i hoped i could help much…)

UK: i guess this is due to the activity of my sister there, and also a lot of enthusiastic readers, hopefully. I love Britain, if i get rich once i really want to get a big old house somewhere in Dartmoor. Because it’s teh feel.

US: again, relatives and enthusiasts there. I liked it when i was there, but i don’t feel like living there for longer. Maybe for studying and oft visits.

Japan: i’m here, i have friends here, who apparently follow my posts not only on Facebook but here on the blog too (if not, then now’s the chance), and also (based on their occasional comments) my senpai also 読んでくださってます (are so kind to read).

Romania: after all, they’re Hugary’s neighbours, and according to my experience, they are very nice people. At least, the three who are here with the scholarship. Screw politics. Though, to be honest, i’ve never been there yet.

Brazil: i can’t help thinking of Brazil as “down there”, but i hope you can forgive my northern hemisphere narrow-mindedness. Here in the neighbourhood of the sixth floor is the only brazilian of our scholarship, he really amazes me time to time. If many of you are like him i wish you all the greatest economic (and all possible other) development.


Kedves könyvek

Nem fogok itt most hosszasan gondolkozni, hogy mik a kedvenc könyveim. Rá kell mindig jönnöm, hogy nem nekem való ez a “kedvencezés”, kedvencmentes ember vagyok. (Ebből a mondatból esetleg az emberbe lehetne belekötni.)

Tehát három könyv, ami tetszett és most hirtelen eszembe jut.

Neil Gaiman – Graveyard book

Tavaly télen hallgattam – lám, még csak nem is olvastam becsületesen – Neil Gaiman saját előadásában, az angliai felolvasóturnéja online változatán. Persze ügyes “hacker” voltam, leloptam a videókat, és a Muvon hallgattam fejhallgatóval éjszakánként, amikor a szobatársam már aludt. Nagyon hangulatos, ma is előttem vannak a képek, a temető, az alvilág, a danse macabre, a Sleer, a Jack (sic!)… Izgalmas, pörgős, minden történik benne, aminek csak történnie kell, és alig valami, aminek nem kéne, és nagyon érdekes a (tudatos) párhuzam a Dzsungel könyvével.

Esterházy Péter – Harmonia Cælestis

Nagyon kedves könyvem lett, igaz hogy nekem még meg sincs (több más Esterházy művel ellentétben), és lehet, hogy nem is a tartalma miatt. Ami biztos, hogy amikor olvastam, életem eddigi egyik legboldogabb időszaka volt, így akaratlanul is ehhez kötöm. Másrészt pedig tagadhatatlanul remek a stílusa, ha valaki emlékszik, akkoriban többször vettem észre magamon, hogy Esterházy-s (ezt konkrétan a Word helyesírás-ellenőrzőjével is megnézettem, mert fogalmam sincs, hogy kéne helyesen írni) stílusban írok (tavalyelőtt tavaszi archívumot tessék nézegetni).

J. R. R. Tolkien – A Szilmarilok

Először is, agyalágyult egy l-el írni. Kiejtésben is, logikusan is “szilmarillok” kéne, hogy legyen. Persze biztos ostoba laikus vagyok. Akárhogyis, egyik kedvenc könyvem, amíg nem olvastam Umberto Ecot, a kedvenc volt – akkor még volt értelme ilyenről beszélni. Középfölde és egész Eä története, a Láng ébredésétől a megye Piros Könyvének utolsó feljegyzéseiig nagyjából minden, benne van. Ennek ihletésére kezdtem el rövid életű lelkesedéssel tanulni a tünde nyelveket és írásokat. Akkor kaptam meg, amikor Sopronban nyaraltunk, nagyon jó volt. Volt hősemberem és ufóm, blogom még nem. Akkor jelent meg a Warcraft 3. Jó emlékek, jó könyv.


Just 15 minutes

I’m going off again, or stopping, or going on withdrawal (tamper-off?) or however you say it, the point is i’ll be restricting my coffee consumption a lot in the coming days. It’s no use anymore, meaning my body got used to larger amounts as well. (Also apparent from the constant coffee smell around me that even i realise.) And still, i need fifteen minutes of rest in the evening, no matter.

Fifteen minutes is roughly the three songs that 42 to the infinite power (42の無限乗) will perform when time’s due. Although my part is only two, i’m doing all i can this coming seven days so that it’ll be perfect. After all, 42 is the meaning of life, the universe and everything, so its infinite power is, well… to quote dota: GODLIKE. Not easy, but especially if i finally buy a guitar, i’ll be able to practice a lot, not to mention without disturbing the people living around me (electric, headphones, and so on, get the connection). Since that’s most probably tomorrow, i have high hopes. True, this weekend’s evenings will be off, due to concerts (not mine, “just” attending), but i’ll be working that harder in daytime.

Fifteen minutes is roughly how much it takes for me to complete a round in the gym. The machines are packed in the center of the gym, so it’s possible to go on in a circle, from one to another. Three rounds are the most i ever tried, nowadays even two can kill me pretty much. I’ll see in half an hour how much i can do today.


Utórezgések

Amúgy vettem pulcsit, ahogy írtam, aztán most este az éjszaka közepén volt egy pár percem és összegugliztam a címkéje alapján egy képet, amin ugyan az enyém színösszeállítása pont nincs rajta, de ha a szürkén a szürke színt valaki átfotosoppolja a fekete feketéjére (nem annyira fekete, inkább sötétbarna az amúgy), akkor pont az enyémet kapja eredményül. Elég vékony, de tavasszal pont ideális lesz – télen is az lett volna, mert az áldott japán időjárás szerint télen legyen olyan idő, hogy tizenöt-húsz fok meg napsütés, márciusban meg egész nap havazzon és legyen olyan hideg hogy télikabátban is lefagy a. Amúgy nem volt drága, valahogy háromezer jen körül, a többihez képest kifejezetten olcsó.

Gondoltam keresek valamit a nyakbavalóról is, amit meg a múltkor Odaibán vettem, de sajnos az alapján, hogy piros-fehér-fekete és fából van, nem igazán tudok semmi többet kideríteni (a kép meg nem direkt oldalt, csak a telefon nem tudom, mi alapján forgatja őket, ha gépen megnézem, jónak tűnik, feltöltve meg gondolom kiesik valami exif ami azt intézte). Bár ilyen esetben remélem a kép is elégségesnek bizonyul. (Néha megijedek, miket le nem írok.)


Amit

Holnap-holnapután veszek gitárt. Hiro fölajánlotta, hogy velem tart, úgyhogy teljesen ócskát már biztos nem veszek. A koli és a költözés olcsósága miatt telik rá. Ha meglesz (addig meg klasszikuson), tanulom folyamatosan a két ballagási dalt, a Yellt (Ikimono Gakari) és a Sangatsu kokonokát (Remioromen) – gondolom egyértelmű, hogy nem én választottam őket. Az utóbbi már nagyjából megy, csak elektromoson még mindig elég véletlenszerűen sikerül eltalálni az akkordokat — ezért is lenne fontos, hogy hétvégére már legyen elektromosom. Az előbbiből csak a refrént tudom még ritmusra úgy-ahogy hibátlanul eljátszani, de csak mert egyszerű. A többi viszont tele van az ötödik frettől kezdődő idétlen akkordokkal (kedvencem a Bbmaj7 és az AonC#) – sajnos nem tudom capoval játszani, mert a refrén gyorsan kezdődik, abban meg kellenének az 0-4 fretek is (a szólógitárral lehet, mákos feje, pedig még jobban is gitározik mint én, mármint a srác aki azt játssza) – és mivel így teljesen új fogásokat kell szokni, nem megy még. Ezen (gitáron) kívül csak kondiba fogok még kétszer (vagy háromszor, közérzettől függően) lemenni, a tegnapi eléggé kinyírt, mégis alig fájok valahol (az gáz, hogy negyven kilóval a rúd még azzal a szivaccsal is kidörzsöli a vállam). A hajmosás utáni helyre-horgolás folyamatban. Holnap egész nap próba. Alig várom. Valamint tervezek sok (sok) zenés bejegyzést írni.


Bad news

Just as the title of ~TeenagePoliticsgreat photo says, it’s brining bad news: the end of the Series. A lovely end for sure. Lots of pink and stripes and socks, definitely worthy of being the ending piece of the Series. Of course this doesn’t mean i won’t be featuring any more photos from dA–i’ve been before, and i will be.

https://web.archive.org/web/20110812164416im_/http://blog.valerauko.net/devfav/Baby__I__m_Bad_News__by_TeenagePolitics.jpg

Mit és mit nem

Reggel fölkeltem. Korán. Nem Biblia, nehogy azt hidd. Korán. Volt fél hét, amikor elkezdett csiporogni a telefonom. Mintha nem is ugyanez a nap lett volna – igaz, azóta tényleg naptárilag már egy másik nap van. De valahogy még mindig nem holnap, sajnálom. Negyed nyolckor már sikerült összeszednem annyira magam, hogy a bögrémből egyek gabonapelyhet (a szokásos küblim Olgánál, pörköltöt adtam), borotválkozni viszont kávé után se volt erőm, de még így is én voltam az első a csapatból. Aztán főnökasszony kivételével mind, és indultunk is. Kichijojiban egy McDonald’sban reggeliztek – engem ugye ez már nem érint. Aztán indultunk is a próbaterembe, ahol főnökasszony érkezéséig (egy órát kábé) mindenki gyakorolta, amit kell. És kell, mert az elektromos gitárt még szokni kell – igaz, legalább Stratocaster meg Telecaster gitárokat adtak, élmény olyan cuccon játszani, amire még sokáig nem telne. Miután főnökasszony megérkezett, kiosztotta a Yell kottáit, hát nem egyszerű, nyakatekert kevert akkordok az ötödik fret magasságától. De legalább a refrén csak power chord, ment is egyből (bár van benne egy furcsa ritmusú rész, de a zongorát követve az is megvan). Miután lejárt az időnk, mentem két hangszerboltba gitárt nézni, de nem volt túl nagy a választék – aztán meg főnökasszonnyal shoppingolni. A vége az lett, hogy ő csak egy kesztyűt vett, mi srácok meg… Nekem egy laza pulcsi jutott, a többieknek több is. Ebédre kaitenes boltban ettünk szusit, ami úgy néz ki hogy egy szalagon mennek körbe a szusik, egy tányéron kettő-három, leveszed, megeszed, és utólag a tányér színkódja alapján fizetsz. Figyeltem, hogy ezer jen alatt maradjak. Miután hazaértem, még mentem kondiba is, ahol ismét elszörnyülködtem borzasztó teljesítményemen – a harmadik kört már nem bírtam, pedig csak egy fokkal nehezebb súlyokkal dolgoztam. Hajat is mostam, azóta is szárad, éjfélkor bedobtam a mosnivalót (az új pulcsit is, mert nagyon bolt-szaga volt — rím) (rossz lakótárs vagyok?) és még el kéne ugranom boltba, mert nincs elég tejem a vacsorához és a reggelihez is. Meg Sesam linkelt egy Neil Gaiman írást, elolvastam, hangulatos, de nem tudott annyira megragadni.


Most popular content

It’s been interesting to watch what brings the most visitors to the blog. Some stuff show up even though i’m around page fifteen in the search results, some don’t, although i’m first. According to Analytics, my top content:

  • the root: the opening page of the blog, always with the newest posts and stuff. This page i guess gets the most hits from referrals, not from search.
  • about hungarian language exams: apparently lots of people are interested in taking hungarian language exams of various levels, and my post compiled after roughly ten minutes of googling seems to rate better in search engines than official exam center websites
  • anime movies: the third, fourth and sixth places of the list are taken by posts about anime movies. In order: Naruto Shippuuden Bonds (Kizuna), the first Naruto Shippuuden movie and the first Rebuild of Evangelion movie (You are not alone). Glad you like those posts.
  • Chronflow: the missing fifth is my post about Chronial’s cool coverflow plugin for foobar2000 and how to solve a few annoying problems related to it (though i can’t do anything about its memory use).
  • the 2009 january archive: i seriously have no idea why this gets so many hits. I looked at the search stats, but no details on that. It’s some of the pics used there, as most of the hits originate from Google image search sites.
  • about language abusers: my rant about people who simply can’t type, are dumb like shit hell and don’t even realise. I really have an urge to laugh when people don’t understand the purpose of that post.
  • on japanese music: my little compilation of a few japanese bands i knew and liked back then. I still mostly only listen to those bands when it comes to japanese music, with a few newcomers (like Ellegarden) and changes in balance (such as High and Mighty Color rating much higher).
  • Glamour Pinball tips: my guide to the Nokia game Glamour Pinball. I can’t use that phone here in Japan, so i’m totally off the game now. (No games on jap phones.) Glad you find my tips useful.

The Evasive N

I remember reading a blogpost by someone who was in the american exchange (sorry i don’t recall whose blog it was), that ended with an apology for typos blamed on the “evasive n key”. I’m having the same feeling. Even when i got this laptop, it had problems with the space bar (if you don’t hit it in the center or strong, it won’t work), and since then many other keys had sensitivity problems, but i just got used to hitting a bit harder than before. At least my hands get stronger, which is useful for guitar (though the powerball still outperforms any typing).

Today was Din’s birthday, we went Musashisakai to celebrate. It was fun. Got myself a new pack of coffee as well, i’ll give it a try tomorrow. As for the guitar, which i want to buy soon, i’m hesitating between two Epiphones: a Les Paul studio and a G400 (i also considered a G310 Emily, because it looks cool). (All links in japanese.) I already got loads of good advice, but i’d still appreciate more. Total noob when it comes to electric guitars, you see…

Else, i’ve been playing my borrowed classical all day, or listening to Skatalites on Grooveshark (they’re coming to Japan!) or… well, that’s kind of all. Oh, i made my favourite dish, a beef stew (pörkölt). Turned out well.