Anno még tavaly voltak gyrostesztelős blogger- és/vagy plörktalik (például a Wikingeres), de április óta az ilyeneknek részemről apróbb földrajzi akadályai vannak (majd’ tízezer kilométer, ahogy nézem Budapest és Tokió távolságát). Tegnap este Shibuyában aztán szembejött egy gyrosos, és nem tudtam nem venni magamnak egyet. A hely neve AYSEケバブ専門店, azaz Ayse kebab szaküzlet. Van még hova fejlődniük.
Ötszáz jenbe fájt egy gyros pitában, és jóval kevesebbet tudott, mint amit otthon megkapok feleennyiért. A méret stimmelt, de nem volt benne túl sok minden. Az alap saláta, rá egy marék hús, a szósz és kész. Vöröshagyma, több rétegben a hús, a zöldségek vagy a szósz – ilyesmi úgy tűnik nem fér bele a keretbe (bár úgy sejtem török volt ott az egyik manusz, legalábbis nagyon úgy festett). A szósz íze legalább a helyén volt, húst lehetett választani marha és csirke közül (persze hogy marha, ha már választhatok), és jó is volt, az egy gond mint írtam, hogy kevéske. Változatlanul tervbe van véve, hogy magamnak fogok csinálni itthon, csak macerás beszerezni az alapanyagokat meg főleg a húst megsütni.
