Today after church i went to buy spices and veggies, and ended up cooking something really interesting. There was a banana in my fridge “maturing” for about a month now (totally brown on the outside, but not rotten), and since i don’t really like that state of the fruit i decided to fry it—years ago once i had fried banana in a chinese restaurant back home. On olive oil, with chicken, the banana soon disappeared, turning into sauce. Also played: the juice of a whole lime, loads of ginger, basil, some turmeric and paprika (red and ground), a bit of my beloved pirosarany from home, cabbage, paprika (yellow and fresh) and olives. It ended up really pleasant. What pleasant, great. (And i’m being modest here.) The coffee before lunch finally managed to wake me up somewhat, though i’m still not that fresh and lively. I realised what they were talking about with “coats your tongue”—it really left a nice feeling. I like to drink my orange-grapefruit juice mix after coffee anyways, but this way it’s simply magnificent.
Ayse kebab
Anno még tavaly voltak gyrostesztelős blogger- és/vagy plörktalik (például a Wikingeres), de április óta az ilyeneknek részemről apróbb földrajzi akadályai vannak (majd’ tízezer kilométer, ahogy nézem Budapest és Tokió távolságát). Tegnap este Shibuyában aztán szembejött egy gyrosos, és nem tudtam nem venni magamnak egyet. A hely neve AYSEケバブ専門店, azaz Ayse kebab szaküzlet. Van még hova fejlődniük.
Ötszáz jenbe fájt egy gyros pitában, és jóval kevesebbet tudott, mint amit otthon megkapok feleennyiért. A méret stimmelt, de nem volt benne túl sok minden. Az alap saláta, rá egy marék hús, a szósz és kész. Vöröshagyma, több rétegben a hús, a zöldségek vagy a szósz – ilyesmi úgy tűnik nem fér bele a keretbe (bár úgy sejtem török volt ott az egyik manusz, legalábbis nagyon úgy festett). A szósz íze legalább a helyén volt, húst lehetett választani marha és csirke közül (persze hogy marha, ha már választhatok), és jó is volt, az egy gond mint írtam, hogy kevéske. Változatlanul tervbe van véve, hogy magamnak fogok csinálni itthon, csak macerás beszerezni az alapanyagokat meg főleg a húst megsütni.
Starbucks Italian blend
Yesterday in Shibuya i wanted to buy (beside a hat) a coffee, a good one, which meant i checked the Starbucks there. Before that, really good review of the Arabian Mocha Sanani, but that costed roughly twice as much as the others, and as explained by the shopkeeper girl, it has all kinds of stuff like cocoa in it–which is probably pleasant when needed, but it sound more like some kind of dessert for me.) The Italian blend surprised me with a really smoky smell when i opened the package, which kind of reminded me of the bad experience with the japanese “black coffee” (not the (really and confirmed by many) potato-tasting one from the vending machine, but a ground one sold in bigger stores), but my worries were wiped (www) as soon as i tasted the brew after breakfast. It’s soft and has a somewhat sweetish after-taste, while keeping that promised smoky flavour as well. It was a really good experience after my ham-and-eggs brunch (breakfast-lunch). I think this coffee will serve well until it runs out in about a month–when i’ll give a try to something completely different.
Sapkát venni
Nem fogok. Tegnap délután körülnéztem Shibuyában és tudatosult bennem hogy nem árulnak olyan sapkát, amit én elviselnék magamon és rámegy erre a hajzatra. Így majd kitalálom, mi lesz, legvalószínűbb, hogy szerzek magamnak valahonnan egy fülmelegítőt, hogy ne kelljen folyton fejhallgatóval járni. (Nincs nekem problémám a hideggel, csak nem szeretem ha fázik a fülem.)
Egyébiránt tudatosult bennem, hogy ha Tokió, akkor Shibuya az én környékem. Igaz, hogy a Hello Kitty-s Hard Rock Café Roppongiban van, de az egyrészt drága nekem, másrészt nincs is kivel oda menni. Shibuyába viszont akárki jön velem szívesen, van ott minden. Tegnap este is sorra került a Starbucks, egy gyrosos és egy mozi, mindháromról írok majd még. Az egyetlen negatívum, hogy a hatalmas nyüzsgésben nagyon sok a külföldi – valahogy kiábrándító, amikor minden ötödik szembejövő szőke angol. Tervek szerint mostantól tíznaponta fogok arra járni: 17-én Sex Machineguns bulija. Igazság szerint alig várom már őket, kelleni fog a kikapcsolódás, a feszültséglevezetés a vizsgaidőszak miatt. Ezt a pingpong nem mindig tudja megadni (ezért is tervezek újra eljárni majd focizni – csak épp az már két hétköznap délután kiesése, ami rengeteg tanulóidő)…
Although
Although it’s already almost half past eleven, and i’m very sure i won’t be sleeping long at one, i feel somewhat… complete? I did what i planned for today, at least most of it, and that’s a rarity. Not like the braindead feeling i’ll endure tomorrow as well, and i’d have to endure even if i went to bed this very moment. Apparently it doesn’t really matter how much i sleep or how much i don’t. Not the amount, the time to wake up is important, and until that time is before ten, i’m not really awake. If someone’d suggest that maybe then i need ten hours of sleep not just eight, in the best case (usually six-seven), i have to say that i simply can’t afford to spend two more hours in bed. Way too much stuff to do.
Now a bit of diary. Today… school was boring, as usual. Or just i was too (o|e)therworldy for it. Lunch was same as always—i think tomorrow i’ll buy a huge pile of spices and veggies whatever the cost, because i’m getting enough of something fried on garlic and/or ginger with cabbage. I plan to go to Shibuya anyway to buy coffee and something to keep my head warm (my old hats are not really fit for this hair). After lunch a somewhat over-usual level movie (half of it to be exact) and a really brain draining japanese history class. After school i bought a Snickers (getting usual, i’ll feel like switching to something else soon, i know) and the book for the history class, since next week it’s already exam. Can’t wait. We’ve to learn two chapters for that, but i read one of them today, and it’s pretty simple. At least, i could read and understand most of it… On the other hand, the son of a bitch pol-eco teacher decided that we need some more work, so we have to write a report and a presentation about the declaration of human rights and our countries’ constitutions. At least i have two weeks for it. Bless him. Change of subject, today beside the history book i did two or three leftover kanji homework (there’s none to learn for tomorrow, i think, lucky). And played guitar, practised for class as well and also started learning Yellow submarine, and did Katyusha. I feel successful. Just it’s already almost midnight…
Most jön
Most jön az a rész, hogy főzök magamnak egy teát, betolok egy Snickerst és nekiállok tanulni, úgy igazán. Mostantól úgy kell güriznünk, mintha legalábbis életünk utolsó öt percében akarnánk még valami maradandót alkotni – jövő héten japán töri vizsga, egy órában (nem egy másfél órás órában, hanem hatvan percben, mert “az elég”, úgy hogy egy 250 és egy 150 karakteres összefoglalást is kell írni a tananyagról, plusz még vizsgafeladatok is lesznek). Ugyanaznap előadást is tartok (kötelező jelleggel, sajnos), úgyhogy még azt is meg kéne írni, meg tanulni is kéne azért a mindennapi kanjikat meg a nyelvtant, hogy ne a vizsgák előtti utolsó hétben kelljen mindent. Meg van matek is, amiből már megkaptuk a gyakorló feladatsort. Bele kell adnom apait-anyait, ha be akarok jutni Oszakába… Ráadásként politika-közgáz tanárunk bejelentette, hogy akkor várna egy előadást és egy kisebb “szösszenetet” az országaink alkotmányával kapcsolatban. “Anyád hogy van?”
De legalább az időjárás még mindig a kedvenc őszies. (És belegondoltam, hogy most mennyi “hasznos tanulási időt” vesztegettem el erre a bejegyzésre…)
On weather
It’s really nice nowadays. I’m an autumn kid, so no surprise this season is my favourite, but i’m simply in love with all the falling leaves, the nice faint smell of a fire somewhere, the cold, the wind, the cloudy, rainy weather… Although it became pretty cold really quickly, i wanted a bit more—or maybe just autumn passed too quickly and this is the normal weather for november? I never know, because the good days pass quickly, even if they’re only good in weather.
Nagy utazás
Nem vagyok Presser, nagyon nem, de a hétvégén a pingpongklubbal “elugrottunk” Oszakába. Péntek este indultunk, ami csak azért volt egy kicsit problémás, mert akkor volt Rado szülinapi bulija is. Viszont szerencsére késő éjszakai busszal mentünk, ami azt jelenti, hogy tizenegykor volt találkozó, és akkor még bőven volt idő indulásig. Így hát este volt módom többé-kevésbé kényelmesen bepakolni, rendet rakni és még a buliban is elverhettem több, mint két órát (kellemesen, amint azt egyes nagy sikerű, igen félreérthető fényképek is jelzik). Aztán irány Shinjuku, majd a busszal reggel nyolc körül érkeztünk Oszakába. (Nem vagyok következetes az átírásokkal, nem érdekel.) Az ottani egyetemig még utazgattunk egy ideig, de tizenegykor már játszottunk. (Mellesleg az a környék nem egyszerűen világvégefalva hangulatú, teljesen a semmi közepén, építkezések mindenhol.) Persze kikaptam mint a huzat, kivéve amikor szorosan, de jó volt, megérte. Délután elmentünk az Oszaka-toronyhoz vagy hogy hívják azt – itt esett le, hogy arról a környékről volt kép a most már majd’ harminc éves otthoni japánkönyvemben, és még mindig ugyanúgy néz ki. Nagyon otthonos hangulat, ugyanaz a lepukkant világ, mintha húsz éve megállt volna az idő. Este egy jó kis helyen éltünk társasági életet. (Meg találtam “Web designing” magazint, persze hogy megvettem.) A hotel meglepett, még borotva is volt (bár nem használtam, Oota senpai sikeresen felcakkozta vele a fejét, huszon-egynéhány évesen használt először nem-elektromos borotvát). Kicsit rossz időben indultunk Kiotóba, ahol volt hangulatvonatozás, eső, ebéd, empíriókriticizmus egymilliópicikrisztus ezer buddhaszobor meg út vissza Oszakába a csomagokért. Szereztem jegyet a sinkanszenre és este fél tíz körül már Tokióban voltam. Végigaludtam, nagyjából, mind a két és fél órát. 以上。
High heels
It sucks “on high heels” (i don’t know if it’s me who could be said to have coined that phrase, but i’m over- and abusing it—it was me, then i have to give credit to the obvious inspiration, Mötley Crüe‘s Hell on high heels) when i realise my own limitations. The real problem is that they are plenty. First of all is that i’m bound by the seven sins. Wrath, which just flashes for a moment leaving minutes of regret. The be(a)st within? Lust, which i try to censor out of myself using the method of good old Big Brother: consider it a thoughtcrime (sorry, crimethink). Not easy. Greed. Oh yes, my prescious. Close friend to gluttony, i just wonder my hunt for experiences in life categorizes to which one of them. The problem with that hunt is that it lacks a goal. Thus the trophies collected are more or less totally devoid of any value. (Yes, i’m using english i never used before.) Envy. Same as lust, but about a chintillion times more difficult to overcome. Envy those talented. Envy the better. Struggle to be just as good, then everyone please greet sloth, who just stops me, then handing over the baton to wrath, the anger of helplessness. And the rotten pride which makes me think i’m someone, accomplished something ending in placing myself over others.
Change of subject, 42 is not a good meaning of life, the universe and everything, because it doesn’t set a goal. And without goals, it’s very difficult to float in the “right direction”—precisely because there’s no “right direction”.
Egyszerű
Elmajszolok egy otthonról kapott islert, és már nem tűnik olyan gyászosnak a helyzet. Igaz, hogy jövő héten ötven oldal japán történelmet kell nagyjából fejből tudni, úgy hogy egy igen debil forma (hiába végzett a Wasedán (a(z egyik) legjobb japán (magán)egyetem), nem tud normálisan beszélni, és mellesleg olyan csúnya, hogy nővérkém kedvenc Shane MacGowan-ja/je elbújhat mellette, bár ennek nincs köze a tanítási képességeihez) tartja, tipikus töriórai hangulatban (azaz olyan dögunalmas, hogy még ha érdekel is, két perc múlva alszol), a vizsgáig összesen három, azaz három darab óránk van összesen (vizsgák után kezdődött a tárgy, egy elmaradt, tehát eddig volt kettő és még ez a hét), és tudni kell az imént említett ötven oldalt, nagyjából kívülről, japán módi. Dícsértessék. (És akkor még ugye nem volt szó a hó végén kezdődő többi vizsgáról, amik közt ott a drága közgáz és a matek, amiben a tavaszi tananyagot is számonkérik, plusz a japán, amiről inkább nem is mondok semmit.) Úgyhogy most gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, és tanulok, meg tanulok meg tanulok, meg majd megpróbálok embereket rávenni, hogy üljünk le egy pizzával filmet nézni valahova (a 9-et tervezném)… (A hétvége beszámolója majd.)
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ