Szerdán lement a könyvelés vizsgám, és szerintem katasztrofális lett, remélem csak, hogy átmentem. Hogy miért? Azért mert az elmúlt három évben nagyjából ugyanolyan feladatok voltak, én meg abból készültem. Azt mondta, hogy idén könnyebb lesz, úgyhogy reménykedtem. De nem, nem könnyebb lett, hanem teljesen más, dolgok, amik csak a gyakorlaton jöttek elő (amit fel se vettem, mert irdatlan szopás egy félév alatt öt vizsga szintű zh) – igaz, a gyakra járó mongol srác is mondta, hogy volt feladat, amit a vizsgán látott először. Na mindegy, ha nem megyek át, hát majd következő félévben vizsgázok egyet újra.
Csütörtökre aztán három is jutott, egy az önkéntes munkáról, ahol másfél oldalt süketeltem a “傾聴ボランティア”-okról (önkéntesek, akik meghallgatják mások problémáit). Lehetett forrást használni, ugye. Aztán volt a matek, amire a feladatokat is megkaptuk előre meg forrást is lehetett használni, úgyhogy nem volt gond. Aztán jött az angol, ami meglepetés volt, mert nehéz volt. Viccesen aztán a mongol sráccal beszéltük, hogy ez inkább japán vizsga volt – egy kivételével minden feladatra japánul kellett válaszolni, a végén volt angol-japán fordítás is, amiben az volt a különösen vicces, hogy nem voltak helyesek a mondatok. (Plusz mutass nekem valakit, aki nem japán és csak úgy fejből tudja, hogy mondják a “beporzás”-t.)