Öt vizsga meg némi ügyintézés

Szerdán lement a könyvelés vizsgám, és szerintem katasztrofális lett, remélem csak, hogy átmentem. Hogy miért? Azért mert az elmúlt három évben nagyjából ugyanolyan feladatok voltak, én meg abból készültem. Azt mondta, hogy idén könnyebb lesz, úgyhogy reménykedtem. De nem, nem könnyebb lett, hanem teljesen más, dolgok, amik csak a gyakorlaton jöttek elő (amit fel se vettem, mert irdatlan szopás egy félév alatt öt vizsga szintű zh) – igaz, a gyakra járó mongol srác is mondta, hogy volt feladat, amit a vizsgán látott először. Na mindegy, ha nem megyek át, hát majd következő félévben vizsgázok egyet újra.

Csütörtökre aztán három is jutott, egy az önkéntes munkáról, ahol másfél oldalt süketeltem a “傾聴ボランティア”-okról (önkéntesek, akik meghallgatják mások problémáit). Lehetett forrást használni, ugye. Aztán volt a matek, amire a feladatokat is megkaptuk előre meg forrást is lehetett használni, úgyhogy nem volt gond. Aztán jött az angol, ami meglepetés volt, mert nehéz volt. Viccesen aztán a mongol sráccal beszéltük, hogy ez inkább japán vizsga volt – egy kivételével minden feladatra japánul kellett válaszolni, a végén volt angol-japán fordítás is, amiben az volt a különösen vicces, hogy nem voltak helyesek a mondatok. (Plusz mutass nekem valakit, aki nem japán és csak úgy fejből tudja, hogy mondják a “beporzás”-t.)


Someone give them a cold shower

Seriously. Considering a tiny plastic toy gun of a GI Joe figure a real threat, it seriously makes me wonder who’s the bigger threat – actually dangerous people (see Moscow suicide bomber) or the zeal of these security personnel who think they can do whatever they want just because they are airport security personnel.

Following the tweets of ioerror, Boing Boing and Cory Doctorow gives me plenty of such stories every day, though usually it’s nothing so obviously hilarious. I mean, anyone with just a bit of common sense could see that a plastic toy poses no threat. And the airport people X-rayed the package to see if they had bullets for it. Come on.

It’s again different (though not better in any way, on the contrary), when airport security are messing around with people just for the heck of it. Most of the people don’t know their rights, so they rather comply than go through a long and troublesome procedure. Also it’s a problem that usually it’s not even simple to get to know your rights. For US people, having websites as the one i linked above it might be, but i really have no patience to look up what rights i have as a hungarian in Japan. I know i should have.


Szigetelés

Elképzelem magamban, ahogy valami repülő elhúz most Hikone fölött, és egy hőérzékelős kamerával rögzíti a felszínt.

Gondolom, mindenki látott már olyan szigetelőanyag reklámot, ahol egy ház van lehőfényképezve, és nagyon szépen látszik, hogy a tetőtér egyáltalán nincs szigetelve, és az ablakokon is több meleg jön ki mint egészséges.

Namost én biztos vagyok benne, hogy ha egy ilyen repülőgép ténylegesen elrepülne a város felett, akkor az egész a lehető legforróbb színekben izzana.

Azt még valahol megértem, hogy Tokióban nem volt szinte egyáltalán szigetelve a koli, na bumm, nem is voltak ott olyan szörnyű hidegek, de hogy itt Hikonében, ami pont a két nagy japán éghajlat határán van, hogy itt is öt perc alatt olyan hideg lesz a szobámban, mintha tárva nyitva lenne az erkélyajtó (ami mellesleg egy egyrétegű üveglap), az már nem buli. Nincsen saját hőmérőm, de tekintve, hogy amikor délután fél négy körül épp láttam az egyetemen egyet, és nulla fokot mutatott, erősen kétlem, hogy most, este tízkor, egész napos hóesés után még mindig csak annyi lenne (pedig a Yahoo időjárás pont ezt állítja).

Lényeg a lényeg, hideg van.


A place

Oh by the way, yesterday i think i secured an apartment for myself. It’s not as cheap as i wanted, but it’s comfortably big and is very close to the university. Now i only have to go through tremendous amounts of paperwork and it shall be all settled.


On music pirates

Reading an article on the topic on Ars made me think. The graphs there show that the overwhelming percentage of music pirates are teens—which can be either because they are the new generation that grew up on the net, or because they don’t have enough money to buy all the music they want. Yet.

More or less still kids i guess at first they just start downloading music because they can and they will of course try it, since it’s free, and it gets you good music. It’s obvious that free samples to good to sales: all online music stores have previews. Just consider teen piracy as a preview. They get what they want, check it out, love it or hate it, and probably when they have money they’ll go to the live performances of the artists, and buy the albums. Usually first the lives, and then the records: it takes a lot more enthusiasm (and/or maturity) to give out money for something you already have, but as for me, i consider downloaded music something bought but not yet paid.

Just as how i’ll start collecting books on the grand scale once i have a place to put them and the money to buy them, i will start collecting music just the same fashion. (Actually i already started with music since that takes up much less space. I’m expecting a cd tomorrow from CDJapan.)


Névtelen n+1

Úgy tűnik, egyelőre munka nélkül maradok, de nem is tervezem erőltetni. Annyira nem leszek csóró, hogy menjek vissza a balettbe ugrálni valami áruházba dobozokat pakolni, úgyhogy csak egy kicsit visszaveszek a költekezésből.

Így visszagondolva az interjúra, el tudom képzelni, hogy miből tudhattam volna (gondoltam is), de inkább optimista voltam. Nagyon dicsért a manusz (gondolom, hogy helyreállítsa az akkor még (és most se) sérült önbizalmamat), plusz el se vette az önéletrajzot, amit vittem, pedig direkt kérték.

Így ugyan lehet, hogy külföldre idén nyáron nem jutok el, de ha így alakul, akkor veszek egy jó országúti bringát és körbetekerem (szigorúan biciklis értelemben) Japánt. Ha ez lesz a terv, akkor majd toborzok ismerősöket hozzá, például az egyetemről az egyik angol lektor is nagy bringás. Ha viszont tudok utazni, akkor vannak lehetőségek, például Mongólia vonattal (Kínán át), vagy ha arra nem is telik, akkor Korea, Taiwan és/vagy Hong Kong…

A mai elsődleges cél pedig a könyvelés megtanulása volt, ami úgy érzem, hogy nagyjából sikerült. A korábbi vizsgafeladatsorokon végigmenve, nem sok helyen kell totóznom és azt hiszem, hogy a 精算表 számolását is nagyjából megértettem (legalább már van rá két teljes kész minta). Holnap csak a japán előadásom lesz, szerdán jön a könyvelés, aztán csütörtökön két váltósúlyú (egy matek és egy az önkéntesekről, a vizsga maga könnyű, de készülni kell rá), pénteken pedig egy nehéz- (japán) és egy középsúlyú (a részvényes tárgy, megkaptuk előre a vizsgafeladatokat, de attól még sokat kell rá készülni) vizsga.


Starbucks Guatemala Finca el Faro

Those guatemalans know something.

Finca el Faro is also a limited edition coffee produced on one certain farm in Guatemala for Starbucks (though it’s strange i can’t find anything about it on their or any related website), but in general it’s a different sensation than Casi Cielo was.

While making the coffee i tasted a bit of the ground beans, and it reminded me of two things at the same time: nuts and popcorn. The aroma of the fresh brew is first of all lively and fresh. It’s like an autumn campfire, not all so soft but an overall warm feeling. Also a touch of cocoa.

With just a bit of sourness (most of which comes back after finishing the coffee) and a really nice, soft and full, i would even say buttery if i dared to. Its sweetness is really well counterbalanced by the boldness, so it matches my preferences (though not as much as Casi Cielo). This coffee also leaves a cover of pure coffee taste on the tongue, so its taste lingers around for a long time.

Like.


Best anime openings?

What are the best anime openings ever? The first few that came to my mind were…

Any suggestions?


Eseménydús

Ma “reggel” (az idősebb korosztályok szemében valószínűleg már javában délután) tizenegykor fölkeltem, és egy fél óra múlva már egy kamera előtt ültem és válaszolgattam a koli japán “tutorának” (hogy hívják ezt magyarul?) a kérdéseire. Elvileg valami reklámvideó-féleség lesz belőle, bár nem tudom ahhoz minek kellett ilyen személyes jellegű interjút csinálni.

Aztán pedig nekiálltam könyvelést tanulni, és úgy érzem, hogy haladok is vele. Ugyan bejártam minden előadásra, végig is aludtam mindet, mert nem volt semmi, ami a könyvben nem lett volna benne (viszont általános igazság, hogy ha nem mentem volna be, biztos, hogy egyből leadott volna három órányi anyagot egyben, ami nincs a könyvben), úgyhogy minden újnak hat. Nem tudom, miért híreszteli, hogy így meg úgy nehéz, “csak” meg kell jegyezni. Főleg azoknak, akik eleve értik is azokat a szavakat, nem tudom, miért lenne nehéz.

Csináltam ebédet. Nem volt paradicsomszószom, így a mai bolognaim paradicsommentes lett. Ment cserébe bele sok más (zöldség nem sok).

Aztán elmentem életem első állásinterjújára. Tekintve, hogy nincs mivel összehasonlítani, nem tudom, hogy hogy ment, hétfőn derül ki, hogy fölvettek-e vagy sem. Elég baráti hangulata volt.

Itthon aztán még tanulgattam (ismét könyvelést), aztán megcsináltam a Gosick harmadik részének a fordítását a Tokimekinek, kiadtam a Xros Wars 23-at mihelyt a kínaiak felrakták a 720ps videót (lásd előző bejegyzés) aztán megcsináltam a Star Driver harmadik részének a felét. Mára ennyi, megyek aludni.


Digimon Xros Wars 23 english sub

The 23th episode of Xros Wars, titled “Ninja Zone, the ninja battle of laughter” marks a significant point in my path as a fansubber. This is the first sub that i myself release as a video (720p mkv thanks to CASO), and also the first subtitle that i timed all the way. It took hell a lot of time, but i think it’s at least enjoyable.