Tag: literature

To read

August 16, 2010
valeblog
0 Comment

Just a few minutes ago i read another short story in the Neil Gaiman book Smoke and Mirrors. And after i was done with it, i realised what i like a lot in a book. It’s when it makes me dream. That while i’m reading i can see the story, as if i was there, as if i was the narrator himself, in the book’s world.

It’s not only Gaiman, there are plenty of books that are such. Actually, most of those i read were like that. It doesn’t mean it’s a great story or carries a grand message, it’s just that the book is entertaining. I could go on with examples, but there’s simply too many.

It’s such a nice feeling when i’m walking on the corridors of Hogwarts or checking out the underground cavern in Bod’s graveyard, and even though i’m aware that i’m sitting on a train (even if while reading i stand up so that an elder lady could sit down) or on the toilet, the shriek of the Ringwraith or the final appearance of the Hound of Baskervilles can make me shiver to the bone.

I wish i could write like that.

Újrakezdtem

July 1, 2010
valeblog
0 Comment

Sorssal beszélgettem tegnap, többek között irodalomról. És fejbe vágott, hogy az utóbbi időben mennyire nem olvasok semmit, csak darálom a Stargate részeket, tucatszámra. Úgyhogy ma vittem magammal suliba Neil Gaiman Smoke and mirrors című könyvét, és mire hazaértem, a felét el is olvastam. Valahogy akármennyire álmosnak is érzem magam és nem érdekel az óra, egy ilyen könyv ugyanúgy le tud kötni és ébren tartani (vagy éber álomban tartani), mint egy film vagy sorozat. Régen is így volt, ahogy olvasok, egy másik szememmel látom a hotelt az aranyhalas medencével, az álom-történetet döbbenten hallgató családot a kis fogadóban, mintha én állnék lesben a troll helyett a híd alatt…

Kint amúgy villámlik, dörög és lassan már (ha jól hallom) esni is kezd. Valahogy nem rémlik, hogy eddig láttam volna zivatart, amióta Japánban élek. Pedig van egy hangulata, kár, hogy (még) nem lett tőle kevésbé meleg.

Kéne gyűjteni régi rockzenét. Van egy jó hosszú listám már a zenekarokról, akiktől legalább egy válogatásalbumot jó lenne meghallgatni, de az az érzésem, hogy a rockzene történetének minden érdekes zenekarát megismerni nagyjából olyan vállalkozás lenne, mint megtanulni a világ összes nyelvét. Elvégre (mint a japán példa mutatja) egyet legalább két év megtanulni – vagy együttes esetében jól megismerni. Az összes így elég nehezen férne bele, kivéve, ha bejön a logika, miszerint hiába, hogy eddig minden ember meghalt, ebből nem következik, hogy én is meg fogok. Vagy ha átmegyek abba a halhatatlan földönkívülibe az Útikalauzból, aki mindenkit sérteget. A nevére persze nem emlékszem.

Kedves könyvek

March 12, 2010
valeblog
0 Comment

Nem fogok itt most hosszasan gondolkozni, hogy mik a kedvenc könyveim. Rá kell mindig jönnöm, hogy nem nekem való ez a “kedvencezés”, kedvencmentes ember vagyok. (Ebből a mondatból esetleg az emberbe lehetne belekötni.)

Tehát három könyv, ami tetszett és most hirtelen eszembe jut.

Neil Gaiman – Graveyard book

Tavaly télen hallgattam – lám, még csak nem is olvastam becsületesen – Neil Gaiman saját előadásában, az angliai felolvasóturnéja online változatán. Persze ügyes “hacker” voltam, leloptam a videókat, és a Muvon hallgattam fejhallgatóval éjszakánként, amikor a szobatársam már aludt. Nagyon hangulatos, ma is előttem vannak a képek, a temető, az alvilág, a danse macabre, a Sleer, a Jack (sic!)… Izgalmas, pörgős, minden történik benne, aminek csak történnie kell, és alig valami, aminek nem kéne, és nagyon érdekes a (tudatos) párhuzam a Dzsungel könyvével.

Esterházy Péter – Harmonia Cælestis

Nagyon kedves könyvem lett, igaz hogy nekem még meg sincs (több más Esterházy művel ellentétben), és lehet, hogy nem is a tartalma miatt. Ami biztos, hogy amikor olvastam, életem eddigi egyik legboldogabb időszaka volt, így akaratlanul is ehhez kötöm. Másrészt pedig tagadhatatlanul remek a stílusa, ha valaki emlékszik, akkoriban többször vettem észre magamon, hogy Esterházy-s (ezt konkrétan a Word helyesírás-ellenőrzőjével is megnézettem, mert fogalmam sincs, hogy kéne helyesen írni) stílusban írok (tavalyelőtt tavaszi archívumot tessék nézegetni).

J. R. R. Tolkien – A Szilmarilok

Először is, agyalágyult egy l-el írni. Kiejtésben is, logikusan is “szilmarillok” kéne, hogy legyen. Persze biztos ostoba laikus vagyok. Akárhogyis, egyik kedvenc könyvem, amíg nem olvastam Umberto Ecot, a kedvenc volt – akkor még volt értelme ilyenről beszélni. Középfölde és egész Eä története, a Láng ébredésétől a megye Piros Könyvének utolsó feljegyzéseiig nagyjából minden, benne van. Ennek ihletésére kezdtem el rövid életű lelkesedéssel tanulni a tünde nyelveket és írásokat. Akkor kaptam meg, amikor Sopronban nyaraltunk, nagyon jó volt. Volt hősemberem és ufóm, blogom még nem. Akkor jelent meg a Warcraft 3. Jó emlékek, jó könyv.

Read More

Artemis Fowl and the Opal deception

December 27, 2009
valeblog
0 Comment

First impression: nice cover (see full post for pic). Second impression: why the heck do all books in series (see Harry Potters) have to have “Something and the Somethingy Something” (or in the case of HP “and the Something of Something”) titles? It’s a bit… cliché. Anyway. My brother wanted to borrow this fourth instalment of the Artemis Fowl series, and i decided that since i’ll be a bit overpacked (as usual) on my return to Japan in hardly more than just week, why not read it and let him borrow. So i did. It really felt good to be able to read two books in an afternoon, after the disillusionment of a mere hundred pages from Twilight in japanese during my lengthy travel home. Two, because i read the Arctic incident as well (second of the Fowl series), which i couldn’t really remember (though i surely read it sometime earlier). I had no problem remembering the first one, and i could more or less recall the Eternity code one (read it in english years ago). Now looking back, all the books have kind of the same structure, much like the Potters (not comparing qualities, different genre, just structures).

Read More

Eseménytelen

December 26, 2009
valeblog
0 Comment

Félelmetes, hogy amióta itthon vagyok, mennyire nincs miről írni. Volt egy csinos kis listám, hogy mikre kell emlékezni és mindenképp blogolni róluk, erre most maradt két elem, amikhez sehogy nincs kedvem hozzáfogni (egyik a Reprise című film értékelése, amivel csak annyi a probléma, hogy kicsit túl régen láttam, a másik a Therion nevű zenekar, amiről meg nem tudok egyszerűen eleget). Cserébe van elég olvasnivaló, csak épp bűntudat is, hogy nem élek családi életet most, hogy kivételesen mindenki itt van, hanem inkább ásom magam egyre mélyebbre az itthon hagyott könyveimbe – nameg azokba, amiket most kaptam, de nem feltétlen van keretem kiköltöztetni őket vissza japánba. Jelen állás szerint igen kevés könyvet fogok csak vinni most, ezek közül is csak egy biztos, a Finnegans Wake, hogy legyen mivel szórakoznom. Úgyse fogom tudni elolvasni egy év alatt se. Remélem azért amikor “végleg” végzek japánban és írok egy értékelést ide a blogra (nem vagyok az a típus, aki egyszer csak hisztisen törli a blogját) az “utóbbi” sok évről, ott lesz a nagy eredmények között, hogy elolvastam minden idők egyik legnehezebb angol irodalmi művét… És ha már avantgárd, közben a Diablo Swing Orchestra akár a leghallgatottabb előadóim közé is ugorhat.

Wishlist

December 17, 2009
valeblog
0 Comment

Of course now that Christmas is about a week away, i’m bumping into stuff i’d love to have for myself, but… Well, maybe with time. Most of them are books. Many books. The few that are not books are an electronic guitar (if it’s about looks, i’m in love with the Epiphone Emperor Swingster), a dslr camera, and if talking general, a laptop. One that will be strong enough to play StarCraft II, has a bigger hard drive (meaning at least 150 gigs) and all its stuff are usable under linux (especially wireless networking and infrared is important). (Neither of which properties my current laptop has.) These are the stuff i plan to buy myself in the coming one year, but still it’d be nicer if someone surprised me…

As for books, there are waaay too many. Just now i was inspired to write this post because i read that the author of the Artemis Fowl series, Eoin Colfer has written (with permission, of course) the sixth piece of the Hitchhiker’s Guide to the Galaxy, and i’d like to read both. Both the whole Artemis Fowl series, by now six books, of which i only read the first three, and the new Guide. In addition to these, i’m still i serious lack of classics. That includes Shakespeare and Shelley just as much as his wife Mary Shelley, and all the other old “scary classics”. And all the Neil Gaiman books. I wonder if Shiga university library (if i get into that university) has english literature (i have no intentions of reading english classics in japanese), although i don’t expect them to have Colfer or Gaiman there…

Szinkron

December 2, 2009
valeblog
0 Comment

Jobb a magyar szinkron, mint az angol eredeti? Három lehetőség van: igen; nem; amelyiket előbb hallottad. Különösen az utóbbi időben, nem sokat néztem magyar szinkronos filmeket, mert mit. Nem vagyok otthon, itt meg vagy japánul, vagy angolul. Néhány példa azért eszembe jut. Monty Python. A szkeccs-sorozatot az eredeti angol szinkronnal néztem, a filmeket pedig magyarul. És ha jól sejtem, a “fúj köpködők” rész mindenkinek csak magyarul van meg. Magyarul is jó, angolul is jó, nem kell ragozni. Aztán ott van a rengeteg anime sorozat, amik szereplőit mind mind ugyanaz a tizen-kevés ember szinkronizálja, de megszoktuk. Először komolyan nehezemre esett a Cowboy Bebop filmet angolul nézni, mert csak japánul és magyarul hallottam addig. Az animéknél ezek szerint leginkább az számít, hogy melyiket láttam előbb. Bár tény, hogy volt néhány olyan ordítóan pocsék magyar szinkron, hogy bár nem hallottam más nyelven, azonnal kapcsoltam inkább a híradóra. Ahogy így elemezgetem magam, úgy tűnik, hogy nekem teljesen mindegy, milyen nyelven van az adott mű – legyen az film, sorozat vagy akár könyv. A hetedik Harry Pottert se magyarul olvastam rongyosra (és igazság szerint azt a füles poént nem is tudom, hogy fordították, angolul nagyon poén), a Harcosok Klubját se angolul láttam, az Inuyashát is csak magyarul tudom elviselni (ennek örömére most nosztalgia-kép), ergo vagy jó egy szinkron, vagy csak megszoktam… Sikerült megint nem eldönteni.

Nyugszik

October 6, 2009
valeblog
0 Comment

Minden éjjel az ufók eljönnek érted, és így szólnak: “te pufók! Elviszünk széknek!” Minden éjjel azt hiszed, hogy álmodsz, pedig csak az ufók szólítanak lá-á-bhoz…

A végén még megkérdezik: jó-e így vagy kell-e párna? Füstüveg mögött a mátka sikongat, közeledik a burához. Harci ladik, nagy kupac a fegyvertára. “A lábat ki kell fúrni” — elindul feléd a kurbli.

Senki nem moccan míg verik, benn a várban ötven fáklya.

Amorf Ördögök – Asztalos ufók

A harci ladikos rész egy kicsit megzavar, nem érzem, hogy kéne felosztani. Gondolom nagyjából sehogy, amennyi logika van a szövegben. Talán pont ezért tetszik… Plörkön került elő hasonló téma nemrég, amikor valaki (már nem emlékszem ki volt) megjegyezte, hogy nem állhatja az Arany virágcserép (Hoffmann) meg Átváltozás (Kafka) típusú írásokat, aztán később Ady is hasonló kijelentés áldozata lett. Nekem meg pont hogy tetszenek, valahogy mindnek van egy furcsa hangulata. Az Arany virágcserép és az Átváltozás esetén például abszurdan őrült, valahogy mint a fenti Amorf dalszöveg. Ady versei meg olyan vadul szabadok, hogy nem tud nem tetszeni (bár a saját felsőbbrendűség-tudata (ugye volt neki ilyen?) egy kicsit túlzott nekem, amennyire legalábbis emlékszem belőle az irodalmi tanulmányaimból…).

De legalább sikerült jól nem arról írni, amiről akartam, éspedig hogy mégse olyan durva ez, csak sok. Most megkaptuk (vagy inkább nagy nehezen kioperáltuk) a tanártól, hogy mire számítsunk a politika-közgáz vizsgán, és nem olyan sok (a politika része, a közgáz azért igencsak). Kicsit kutatni kell majd, de nem vészes. Szavakat kell majd tanulni, meg matekot, és akkor már csak a japán marad.

Ami még jön

September 24, 2009
valeblog
0 Comment

Mára megvolt az izgalom adag is, vagy legalábbis egy kis kihívás, ugyanis vietnami Kim Chi kisasszony valahogy sikeresen kioperálta a hidegvízcsapot a mosogatójából, aminek köszönhetően az egész konyhája víz alá került. Persze a szoba víz főcsapja a szobán kívül van, ergo meg kellett várnunk mire egy illetékes kinyitja a megfelelő szekrényt és elzárja a vizet. De azért csak sikerült megoldani (hasznát vettünk multifunkciós fogómnak), és ezen felbuzdulva (egyelőre úgy tűnik) megszereltem a saját vécémet is, aminek a bemenő csöve csöpögött.

Tervbe van véve most egy ötórai tea (lesz belőle hat is) és egy nagyon egészséges mogyoróvajas-áfonyalekváros szendvics, aztán tanulni estig, mert elég sok a házi (összegyűlt). Meg persze meg kell nézni az e heti Naruto részt a tévében, ha már van tévém…

Meg gyűjtögettem jövőbe olvasnivalókat. Egyrészt van most három és fél kötet mangám még, plusz egy fél Esterházy, másrészt meg otthon (otthon otthon) vár egy csomó jó könyv, például a Finnegans Wake, amit karácsonykor biztosan hozok magammal – addig viszont próbálok könyvtárból szerezni még jónéhányat. Sajnos japánul még nem tudok irodalmat olvasni, úgyhogy addig angolul: Something wicked this way somes, Voyage to Arcturus és Out of the Silent Planet, csak hogy néhányat említsek.

Already

August 25, 2009
valeblog
0 Comment

Scary that i’m here for the fourth day now and i still haven’t taken the trouble to throw out all the junk. I’ll have to soon enough anyway, as it’s difficult to get about in my room with the floor covered in bags and stuff…

I have accomplished nothing. Though i only have one chapter of grammar homework to get done, there’s still the more fun parts to go: maths and actually learning the kanji. I’m done with the written parts, but that’s nothing compared to the learning itself. I plan to start that today as well—unusually, i could get myself out of bed before ten, though i don’t know how i managed.

I dreamed, and it was a mixture of the seventh Harry Potter, which i’m reading now all my free minutes, just opening it randomly and reading on and on and on… So it’s a mixture of that last Harry Potter and my life. Scary how well my own experiences and the people i know fit in some of those situations. JKR really managed to knock me off the broom with that Harry/Ginny stuff, those half sentences splattered all over the book.