Jellemző, hogy amikor otthon vagyok, alig esik a hó – amikor hazaértem, aznap és másnap esett eleget mondjuk, korizás közben vagy két centi fagyott a homlokomra, de utána csönd és semmi hó. Bezzeg, mihelyt visszajövök, és ingben-zakóban szaladgálok a minimum tíz, maximum huszon-fokokban, akkor otthon esik harminc centi hó egy éjszaka alatt és azóta is zuhog. Mondjam, hogy jellemző?
Amerikába végül is nem tudunk menni, hála a weboldalnak, ahol vettük volna. Hirdetik, hogy 26 ezer jenért lehet már repülni New Yorkba, amire ugyan még jönne – tény – 20 ezer jen körül reptéri illeték, de még úgy is relatíve olcsó, vagy legalábbis belefér a keretbe. De erre közlik, hogy eleve ötvenről induló jegy van már csak, és az illeték is több. Ez meg csóróság+költözés mellé már nem fér bele, úgyhogy most nem megyünk. Cserébe nyáron szeretnék leutazni Okinawára sülni egy kicsit.
Most este pingpongedzés után még elmentünk enni-inni oda, ahol legelőször is voltunk (és változatlanul kínszenvedés két órát törökülésben ülni), azóta változott a helyzet, mert már értem is, hogy miről van szó, hozzá is tudok szólni, és nem szorulok 大田先輩 meg a többiek angoltudására, többen is voltunk, és alig egy órája értem haza.
Ezek mennek most. (Meg hogy holnap ebédnél beérem a Big Bang Theory-t, onnantól kezdve várom, hogy végre megjöjjön a külső vinyóm.)
