Tag: blog

Amúgy fáradt

Nem tudom, mi van velem mostanában. Tegnap a fővárosban volt intéznivalóm (mindig Pestet akarok írni, de ez meg annyira megtévesztő, mert ugye az egyetem és a koli is Budán van), az indexemet adtam le a TO-n (meglepetésemre nem is kellett sorbaállni), csak előbb még az Eötvös koliban is bemutattam, mert úgy tűnik nekik nem sikerült még rájönni, hogy bizony a jegyeim és az átlagom is ott van az ETR-ben nyilvántartva. Túléltem, csak estére nagyon fáradt és még annál is nyűgösebb voltam (a kettő között sejthető volt némi kapcsolat). Minden szabad pillanatomban Agatha Christie Hétvégi gyilkosság könyvét olvastam, este ki is végeztem – azért csak este, mert a hazaúton teljesen véletlenül összefutottam néhány volt osztálytárssal, úgyhogy nem volt képem olvasni, inkább szocializálódtam. Este még nekiültem a Kiberiádának is, nagyon fog tetszeni. Ma reggel azzal nyitottam, hogy (édesanyám unszolására) elmentem fogorvoshoz, és azt hiszem, jól tettem, mert a nyanya közölte, hogy beza három lyukas fogam van (mellesleg a maradék három hetesem – az egyik már meghalt, először megpattant, majd egy nyáron fölrobbant, azzal a lendülettel ki is húzták), és azokat nem árt (gondolom) még Japán előtt rendbehozatni. Meg fog történni. Csak ne utálnám a fogorvosokat…

Fullextrás jóhír ma reggelre, hogy a rangsorolásos jelentkezés után három tárgyról ledobtak, és a háromból kettő kötelező. Ebben az a vicces csak, hogy másra vagy nem férek be, mert egyszerűen nincs hely (160 hely van, és szerintem nagyjából kétszer annyian vagyunk még), vagy olyan órákkal ütközik, amiket nem tudok átrakni, mert egy van belőlük. Kedves.


Reményteli

Ugyan a terveimet a szünetre nem tudtam tartani, de így is optimista vagyok. Második félévben (úgy tűnik) egy kicsit lazább lesz az órarendem – igaz cserébe minden nap lesz órám. Viszont összességében így több időt tudok ráfordítani mindenre, többet tudok olvasni, tanulni (most főleg a japán lesz a fontos) és melózni. Jó lenne még azokat a melókat, amikbe most komolyan beleugrottam befejezni áprilisig, hogy már legalább a világ túlfelére ne kelljen magammal cipelni őket. A blogom jól áll, már csak kevés kell neki, hogy működőképes legyen – például a kommentelés, a felhasználókezelés és az admin felület. Nem olyan sok. Egy másiknak most készültem el a (remélhetőleg végleges) design-tervével, ezt úgy saccolnám, hogy egy hétnyi folyamatos meló lesz vele (hét-nyolc nap csak erre szánva), ezért úgy számolok, hogy kb egy hónap, mire elkészül. A weboldal többi részén is dolgozok, de azokon korántsem olyan intenzitással, mint ezzel a kettővel – nem igénylik, tényleg egyszerűek (két-három napos melónak becsülném). Plusz múlt héten újra fejest ugrottam a japánba, és örömmel láttam, hogy közel sem felejtettem annyit, mint gondoltam, úgyhogy két-három hét alatt helyre tudom magam pofozni. Meg most olvasok is, éppen Agatha Christie-ket, de lesz még más is a héten.


Könyvek

Tegnap többé-kevésbé gépmentes napot tartottam. Reggelről csak bekapcsoltam a foobart (Mefi ihletésére egy kicsit megbuheráltam a kinézetét), aztán ebédig kiolvastam Voltaire-től a Candide-ot (gyorsan be is pakolom molyra), aztán elmentem a könyvtárba japánozni, és ha már ott voltam persze kölcsönöztem is – öt könyvet (három Agatha Christie (csak remélem, hogy nem olvastam még egyiket se, mert cím alapján alig-alig tudom felismerni őket), egy Stanislav Lem (Kiberiáda) és Clarke-tól az Űrodüsszeia). Még egyiknek se fogtam neki, de az biztos, hogy jövő héten elolvasom ezeket (is). Sokat akarok olvasni, még most amíg tehetem, mert aztán tanidőben ki tudja, hogy lesz rá módom. Este meg filmet néztem, de az már a következő bejegyzés…


Hogy? Jól.

Ma délután annyira nem volt jó. Öt óra tájban valami iszonyatosan fájt a fejem, de miután megittam a szokásos napi teámat és elmentem szüleimmel a Tescoba jobb lett, azóta megnéztem a harmadik Skins sorozat első részét és rekedtre kacagtam magam, és ugyan kora délután lezavartam egy Bleach fordítást a HLT-nek, azért csak egész nap a blogomon dolgoztam – ezúttal viszont nem fogom elkövetni azt a hibát, mint ezzel a változattal, hogy kvázi félkészen adom ki a kezeim közül (hiszen a 2007 tavaszi helyzettel ellentétben most van egy működő blog online), hanem teljesen befejezem, debugolom és minden extrával (például normális admin felülettel) megpakolva teszem csak publikussá (amúgy is elég sok meló lesz az összes korábbi bejegyzést kategóriák helyett felcímkézni) – aztán majd reménykedek, hogy tetszik is a népnek (nekem most éppen nagyon). Egy mondat.


Nagyjából

Az még nagyon kérdéses, hogy mikorra leszek kész a következő blogváltozattal. És ebben már csak a kódolás számít, mert lassan már nevetséges, hogy hány kinézetet gyártok le hozzá (két kezemen nem tudnám megszámolni, az fix). Eleinte mind nagyon-nagyon tetszik, aztán hirtelen már nem is annyira. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy gyorsan be kéne fejezni a kódolást, hogy ne legyen időm megunni az aktuális frisset. Bár ha annyira sablonozhatóvá teszem majd a kódot, amilyenre tervezem, menet közben sem lesz nagy kínszenvedés váltani. Fix.

És ha már kód: valószínűleg a JavaScript csúnyábbik részén kívül minden saját. Csúnyábbik rész alatt azt értem, hogy az animációs részeket és mindent, amit ajaxal oldok majd meg, a JQuery fogja csinálni, a statisztikát meg (főleg) az Analytics. A JS nem eléggé a világom, hogy ilyen dolgokat tudjak vele összehozni, ilyen színvonalon. Mert most is van egy ajaxos kereső, de az azért nem ugyanaz.

Holnap pedig ‘Pestre kell majd mennem beíratni az utolsó jegyemet (társadalmi rendszerek szimulációja, ötös), aztán meg is szabadulok az indexemtől. Oda-vissza a buszon meg szerintem Kalevala hangoskönyvet fogok hallgatni, ez kivételesen teljesen legális, a MEK-en elérhető.


Day of God

Yesterday was sunday, when religious people go to church and are supposed to honour that day as that’s when God rested after the six days of creation. Yesterday i decided to keep it holy too, and after arriving home soon before noon instead of spending all my time on plurk and twitting about nonsense, i rather read the Bible all afternoon, with Neal Morse for background music. It was really… a good feeling. Sometimes it really feels good to believe without doubt and praise God for every little success.

In the evening i once again did exercises, so today my legs hurt pretty much. Then played a Scrabble game with my parents and watched the snooker Master’s final. That poor Selby looked quite worn, so he was nowhere as sympathetic as O’Sullivan. The ambidextrous master won, as i hoped… But Selby would’ve deserved it too.


Haladok

Apránként kezd összeállni a fejemben egy történet, ami nagyon jó lesz, ha egyszer elkészül, és végre nem csak a részletek és az apróbb szilánkok lesznek látványosak, hanem az egész összefüggő és jó.

On and on we keep growing inside
Hopefully for a long, long time
Side by side hope and remorse
Lead us to our realm Inch’Allah

Samael – Inch’Allah

Ha egyszer (és terveim szerint hamar!) elkészülök a blogmotorom új változatával, olyan de olyan podcast-zuhatagot fogok indítani, hogy nagyon. Egyrészt mert az kell, másrészt meg azért, mert nagyon jó zenéket hallgatok (mint mindig, természetesen), és nehéz kibírni, hogy nem tudom megosztani itt.

A kódolás amúgy most rendszeres napi programom lesz, egyelőre csak két nagyobb volumenű dolgot kell megcsinálnom (az egyik az tényleg nagy volumen… nem is tudom… szerintem csak a backbone (tehát az alap osztályok) több lesz, mint a blog most összesen – és akkor még jön rá a tulajdonképpeni webolda)l.

Plusz most a második félév kezdéséig nyelvekbe is fejest ugrok (addig tanulok, amíg biztosan van rá időm), tegnap japánoztam és szerintem ma is azt fogok, holnap még nem tudom, de a japán-német-spanyol trióból jön majd valami.


Again

I’d rather not give the title “plans” to any more posts. First, there are already way too many such, second, those “plans” are rathermore dreams, as i somehow never manage to follow them. But now i have a break (yesterday was my last exam in this semester) until february 10th, and i want to spend it well. I have to code a lot. I really want to finish a project that i kind of dropped many times before just to start it again and again. It’d be a great reference and it’ll be useful for others too. Now i have time for it and i’ll take it seriously. I’ll try, at least. It seems i’ll also have another project, an online typography magazine, it’ll be very interesting for sure, though yet i don’t really know any details about it.

I plan to finish at least Ulysses (but hopefully more) and start learning languages again. I’ll have to practice japanese a lot again, since in the spring i’ll start my studies in Japan, but i also want to refine my german and learn as much spanish as i can (i think i won’t really have much time for these later).

That’s about all… Now i start coding. Imagine it as if i had to fill an empty pool with water out of nowhere. A challenge.


Kérem a kulcsot

Tarthatatlan egyszerűen hogy csak gyűlnek és gyűlnek az ötletek, már kész világok és karakterek tucatjai állnak készen a fejemben, már csak egy történet kéne, de nem és nem, nagyon nem akar egyelőre jönni. Tudom, türelem tornaterem (és hasonló freeblogos okosságok), de nekem valahogy nincs kedvem várni. Nagyon nincs.

Meg akarom már írni azt a könyvet, még ha fejezetenként kell is majd itt publikálnom a blogon, az is elég lesz nekem. Csak jöjjön már valami pillanatnyi megvilágosodás, hogy mégis mi legyen a nagy sztori, legalább valami részlet, ami köré aztán föl lehet építeni sorozatos tágításokkal az egészet… Mert egyedinek kéne lennie. A világ (többé-kevésbé) az, úgyhogy nem szeretném, ha a történet meg valami sablonkollekció lenne.

Ó bárcsak, ó bárcsak,
sóhajt a fakopáncs
a kéreg a fán lenne puhább…

Louis Sachar – Stanley, a szerencse fia

Checkback

What happened in the year past? 2008 was not eventless, though half not as stuffed as i’d loved it to be. My expectations are usually too high, but i’m too lazy to do anything to accomplish anything not of the highest value. What happened? I started the year in a party with school people, i enjoyed it somewhat, arrived home at dawn and ate a dish of lentil for lunch (something i really missed this year) (and why does english lack essential words, especially in culinary fields?), then the same week saw the birthday of my best friend, and with that a party. Still in january i ended up again in love with Sors (that was probably fate, as her name suggests, as it means destiny or fate in hungarian), in the spring we went to Paris together, and i won’t forget that (i hope). Then came the high school leaving stuff with all the exams and great (or just huge) parties, the summer with loads of fun, festivals (EFOTT and Sziget), spending a week by the Balaton (before another week with my family) and in Nyírjes with friends, then the university entrance with the freshmen’s camp and the dorm prelims, then the boring university life as a student of computer technology, though i’ve been to a few gigs (three in september in the ZP, another Kaukázus later and also a Sonata Arctica) and we tested a few gyros places with other bloggers, but in the autumn i became single again, started to get really fed up with the uni (even though i’ve found new friends, eg Ai and there were a few great events), so the winter break came at the best possible time. Christmas passed quietly and peacefully, and since then the silence is even more intense, the only events being the local rock Christmas “fest” and the new year’s party. Now here i am studying for the coming two exams, and hoping to survive. I wonder if in three months’ time i’ll be in japan or not. That’ll give a huge kick to the path of my life, whatever the results will be.