Tag: magyar

Hírek

Negyed négy van, híreket mondunk.

Először is belföldi híreink következnek. A fukushimai atomerőmű egyik blokkja ma reggel kigyulladt. A szóvivők elmondása szerint a sugárzási érték már a milisievertes nagyságrendbe lépett az erőmű környékén. Ez az szóvivő elmondása szerint azt jelenti, hogy egy óra alatt kapja meg az ember az általában egy év alatt megkapott sugármennyiség dupláját. Ugyanakkor a környező régiókban a sugárzási értékek jelentősen csökkentek. Olyan híreket is kaptunk, miszerint az erőműből feltörő enyhén radioaktív párafelhő nyugat felé terjed, azonban ezt több meteorológiai szolgálat jelentése is megcáfolta.

Következzenek külföldi híreink. A fukushimai erőmű kapcsán világszerte változott a kormányzatok hozzáállása az atomenergiához. Angela Merkel német kancellár és Corina Casanova svájci szövetségi kancellár is országaik atomprogramjainak újragondolását helyezte kilátásba.

Sporthírek. Ma Vale nagy kedvetlenül elindult edzőterembe és futni, de előbbit a tény, hogy az edzőteremben már voltak valamint a fentebb említett kedvetlenség, utóbbit pedig a szakadó hó akadályozta meg.

Időjárás. Tegnap este tíz óra után Shizuoka prefektúra keleti részét hatos erősségű földrengés sújtotta, amit még Shiga prefektúra Hikone városában is lehetett érezni. Továbbá a mai nap folyamán Hikonében váltakozik a napsütés és a hóvihar, ami nagy erejű szelet enged feltételezni a magasabb légrétegekben.

Köszönjük figyelmüket.


Legyen már meg

Ma mondta egy végzős, hogy megkapták az eredményeiket. Kezdtem volna már örülni, hogy végre kikerült minden, de hamar lelomboztak, hogy csak a végzősöknek. Valaki magyarázza már meg, mi ebben a logika? Mese, hogy nem tudják kijavítani, amikor a vizsgáim fele olyan gépi űrlapos volt, mint a nyelvvizsgák szoktak lenni, ergo másnapra akár már meg is lehetnek az eredmények. De nem, ők kihúzzák március legvégéig, nehogy szegény magamfajta tudjon akármit is tervezni.

Mit kéne tervezni? Hogy hány tárgyat kell fölvennem mondjuk. Praktikus lenne, ha sikerülne a tavaszi félévben a péntekemet üresen hagyni, de legrosszabb esetben is délelőttre nem akarok bejárós órát felvenni.

A tavaszi anime szezonban úgy néz ki, hogy hat új sorozatot fogok vinni, ebből már csak egy kérdéses, hogy magyarra vagy angolra fordítom-e és egy, hogy egyáltalán fordítom-e. A hat: 花咲くいろは (WoF), 電波女と青春男 (WoF vagy WhyNot?), 青の祓魔師 (gg), Deadman Wonderland (Commie), 被弾のアリア (Commie) és Sket Dance (ha fordítom, vagy WoF vagy WhyNot?).

Holnap meg megyek a vízum hosszabbítását intézni.


Az elmúlt huszonnégy óra tartalmából

Pont ilyentájban vacsoráztam… Úgy, mint most.

Csak tegnap nem néztem mellé Skinst, mint ma fogok, hanem ircn beszélgettem. És ittam egy kávét.

Ez utóbbi meglepő lehet így éjfél magasságában, de megvolt rá a magam (Mad)oka. Néhány bejegyzéssel ezelőtt (ami mellesleg már egy hónapja volt, ami ismét csak rádöbbent, hogy amióta a napi testedzésen és a fordításon kívül gyakorlatilag semmit nem csinálok mennyire nem blogolok) említettem, hogy jelentkeztem a [gg]-be fordítónak, ami végül is bejött és tegnap este volt az első éles bevetésem. Csak ugye a Madoka itteni idő szerint éjjel fél kettőkor megy… (Ami megmagyarázza a kávét is.)

És ugyan öt óra is volt, mire ágyba dőltem és álomdús álomba merültem, talán pont az álmok miatt már tizenegy előtt frissen és üdén pattantam ki az ágyból. Amit követett rövid távon, hogy kiadtuk a Xros Wars 29-et. Majd jött a telefon…

Hogy hol vagyok, nem úgy volt hogy próba van stb. Mint kiderült, tényleg akkor volt, csak épp erről nekem senki nem szólt. Sebaj, odaértem azért időben. A végzős srác, aki a főnök a Rancid-cover zenekarunkban, nem igazán volt képes felfogni, hogy nem hajlik a mutatóujjam, nem tudok olyan tempóval pengetni (basszuson vagyok), ahogy kéne. Jövő hétre már úgyis rendbe jön. (Remélem.)

Aztán mentem futni, majd a postára feladni egy cd-t Kanadába (a srácnak, aki megnyerte az OD haiku-pályázatát), és punnyogtam. Megcsináltam a Yumekui fordítást, ami ugyan még nem lett ellenőrizve, de reményeim szerint még ma kimegy. Zárásképpen leellenőriztem a One Outs 11-et.

Vége?


McDögölj

Nem szoktam McDonald’sban enni, csak ha épp út közben vagyok és az éhhaláltól ment meg a százjenes hamburger, vagy sült krumplit akarok venni, de a múltkor láttam, hogy százjenes akció van valami halfilés szendvicsre, gondoltam kipróbálom. Már amikor ma mentem persze nem az volt, de cserébe a BigMac volt leárazva. Vettem is kettőt ebéd címszó alatt, ha már olcsó. Aztán hazajöttem, és megettem.

A gondok innen erednek. Ugyanis azóta szinte betegnek érzem magam, nem bírok eleget inni, savasat böfögök és fáj a fejem. Mellesleg olyan büdös a szám, hogy én magam is beleszédülök. Utoljára akkor voltam így, amikor hazafelé repültem, és a tokiói reptéren betoltam öt százjenes hamburgert, mert ezer jen alatt nem lehetett ott semmi más ennivalót kapni. (Bezzeg egy kóstolásnyi whiskey-t ingyen hozzám vágtak.)

Tanulság: tényleg nem fogok semmit enni McDonald’sban, csak sült krumplit. Vagy legalábbis azt, amit sült krumpli címszó alatt árulnak. Ahhoz nincs türelmem, hogy magamnak süssek, de néha azért jól esik.


Péntek reggel kilenckor aztán felszálltam a buszra, és néhány ismerős és sok ismeretlen arc társaságában elindultunk Nagano felé, ahol aztán két és fél napig síeltünk. Meg egy fél napig unatkoztunk, de az nem számít.

Tudni való, hogy ugyan testvéreim tudnak síelni, ahogy Facebookon olvasom nővérem mostanában megy is valahova e célból, nekem szombat reggel volt szerencsém először sílécet felcsatolni. Nem utoljára.

Ugyan a két és fél nap síelés során nem egyszer vágódtam el braketáncosokat megszégyenítő piruettek közepette (és nyírtam ki három ujjamat), az utolsó nap már egyszer se estem (na jó, egyszer, de az a szlalompálya volt, úgyhogy nem számolom), pedig végig a terep legtetejéről száguldoztam lefelé.

Az egy gond, hogy minden nap korán keltünk (reggeli héttől) és későn feküdtünk, úgyhogy ha nem ébresztett volna fel a sebesség, biztos hogy nem tudtam volna ébren maradni. Most is majd’ eldőlök, pedig csak fél kilenc van.

Mindent összevetve nagyon jó volt ez az út, még úgy is, hogy két oldalas beadandót kellett spontán összehozni a második este (még egy-két japánnál is gyorsabban megírtam, haha), úgyhogy jövő télre már van programom. Csak találni kell népet, akikkel lehet együtt menni. Még ilyet!


Nem az én napom

Eleve, hogy nem volt reggelinek valóm, mert tegnap nem tudtam bevásárolni az esti buli miatt. Nem baj, azért elindultam kondiba, jó lesz az éhgyomorra is. Jó is lett volna minden bizonnyal, csak nagy ésszel itthon felejtettem a tornacsukámat, úgyhogy ennek is lőttek. Aztán pont, amikor már kényelmetlenül messzire értem az iskolától jutott eszembe, hogy meg kéne kérdezni majd, hogy az albérletet mikor kell perkálni, a szerződéskötéskor, vagy valamikor később… Itt már kezdtem érezni, hogy gond lesz. Mentem a Starbucksba kávét venni, mert az is elfogyott tegnap, és ott esett le, hogy a pontgyűjtős vackot természetesen elfelejtettem. Végül mentem venni kajaféléket, és ugyan sikeresen találtam csirkemájat (úgyhogy fogok csinálni olyan baconbe göngyölt májat, amilyet otthon ettem karácsonykor), de kifelé jövet ugrott be, hogy kukoricát elfelejtettem venni, ami pedig mostanában alapvető része az étkezéseimnek.

Ez nem az én napom.


És a mindennapok tovább folytatódnak

… és az élet kalandja folytatódik.

Star Driver, Halacska

A mindennapok azt takarják, hogy reggel fölkelek, eszek, fordítok, elmegyek kondiba meg futni, eszek megint aztán fordítok éjszakába nyúlóan.

Ezt a rutint nem igazán fogja megtörni néhány bulin és a sítáboron kívül a márciusi költözésig semmi. Kivéve, ha végzek minden fordítással és lesz késztetésem nekiülni a felgyülemlett irodalomnak.


Vége

A mai nappal megvolt az utolsó vizsgám. Remélem legalábbis, hogy a sítáborban nem terveznek semmi hasonló galádságot… Az eredményekről egyelőre nem nyilatkoznék, majd ha egy hónap múlva méltóztatnak kiírni successre (helyi ETR/Neptun megfelelő, azzal a különbséggel, hogy működik), akkor, addig inkább nem is találgatok, csak festeném az ördögöt a falra.

A szünetre a terv nagyjából: minden nap kondi és ha az időjárás lehetővé teszi, akkor futás, a maradék időben annyi fordítás, amennyi a csövön kifér (van mit behoznom, főleg Shiki és Star Driver téren), esténként buli, amikor csak lehet, valamikor meg majd lesz a sítábor, aztán Helloween és Stratovarius koncert, a mi évzáró koncertünk aztán az Iron Maiden Tokióban.

Kérdésnek elképzelhető, hogy milyen volt az első évem az egyetemen – falura elmegy. Az első félévben még volt is némi kihívás, a másodikban viszont feloldódott szinte teljesen a nyelvi korlát és egyszerűen unalmas lett. Ha esetleg nem megyek át valamelyik tárgyból, annak is ez az oka: egyszerűen olyan semminek érződött minden tárgy, hogy nem tudtam komolyan venni.

Rossz hír, hogy március végén majd költöznöm kell ki a koliból, ami hihetetlen pénzembe fog kerülni, de megoldom… Valahogy.


Már megint

Úgy érzem, holnap újra telefonálni fogok a netszolgáltatónak, mert ma este végig mérhetetlenül lassú az internetem. Pontosítok, mérhetően lassú: az eddigi 15Mbit helyett most kapok 200kbitet.

Ebben az a vicces, hogy ugyan ma egész nap ment a gép, nem futott a Transmission, csak a BOINC, az meg szerintem annyira nem generál nagy forgalmat.

Tehát délután egytől, amikor elmentem tanulni, este tízig, amikor visszajöttem a szobámba, nem volt kvázi semmi forgalmam. Legutóbb ugye se szó, se beszéd kikapcsolták a netet, amikor túl sok volt a forgalom, merthogy terhelem a rendszert, de ha kiderül, hogy most is ilyen elven korlátoznak, keresek már egy másik szolgáltatót, mert ez botrány.

Eleve, minek kínál egy cég szélessávú internetszolgáltatást, ha nem képes teljesíteni. Ha nem bírja a hálózatuk, hogy akár napi huszonnégy órában fut hatvan torrent és teljesen kihasználom a 15Mbitet, akkor ne legyen annyi sávszélességem eleve. Ha az a gond, hogy túl nagy az igényem, akkor gáz a szolgáltatás, ha meg az, hogy a gonosz és teljesen illegális (nem) torrentet használom, akkor meg miért nem az esetleg tényleg illegális feltöltést korlátozzák? (Az változatlanul 8Mbit.)


Öt vizsga meg némi ügyintézés

Szerdán lement a könyvelés vizsgám, és szerintem katasztrofális lett, remélem csak, hogy átmentem. Hogy miért? Azért mert az elmúlt három évben nagyjából ugyanolyan feladatok voltak, én meg abból készültem. Azt mondta, hogy idén könnyebb lesz, úgyhogy reménykedtem. De nem, nem könnyebb lett, hanem teljesen más, dolgok, amik csak a gyakorlaton jöttek elő (amit fel se vettem, mert irdatlan szopás egy félév alatt öt vizsga szintű zh) – igaz, a gyakra járó mongol srác is mondta, hogy volt feladat, amit a vizsgán látott először. Na mindegy, ha nem megyek át, hát majd következő félévben vizsgázok egyet újra.

Csütörtökre aztán három is jutott, egy az önkéntes munkáról, ahol másfél oldalt süketeltem a “傾聴ボランティア”-okról (önkéntesek, akik meghallgatják mások problémáit). Lehetett forrást használni, ugye. Aztán volt a matek, amire a feladatokat is megkaptuk előre meg forrást is lehetett használni, úgyhogy nem volt gond. Aztán jött az angol, ami meglepetés volt, mert nehéz volt. Viccesen aztán a mongol sráccal beszéltük, hogy ez inkább japán vizsga volt – egy kivételével minden feladatra japánul kellett válaszolni, a végén volt angol-japán fordítás is, amiben az volt a különösen vicces, hogy nem voltak helyesek a mondatok. (Plusz mutass nekem valakit, aki nem japán és csak úgy fejből tudja, hogy mondják a “beporzás”-t.)