Kérem a kulcsot

Tarthatatlan egyszerűen hogy csak gyűlnek és gyűlnek az ötletek, már kész világok és karakterek tucatjai állnak készen a fejemben, már csak egy történet kéne, de nem és nem, nagyon nem akar egyelőre jönni. Tudom, türelem tornaterem (és hasonló freeblogos okosságok), de nekem valahogy nincs kedvem várni. Nagyon nincs.

Meg akarom már írni azt a könyvet, még ha fejezetenként kell is majd itt publikálnom a blogon, az is elég lesz nekem. Csak jöjjön már valami pillanatnyi megvilágosodás, hogy mégis mi legyen a nagy sztori, legalább valami részlet, ami köré aztán föl lehet építeni sorozatos tágításokkal az egészet… Mert egyedinek kéne lennie. A világ (többé-kevésbé) az, úgyhogy nem szeretném, ha a történet meg valami sablonkollekció lenne.

Ó bárcsak, ó bárcsak,
sóhajt a fakopáncs
a kéreg a fán lenne puhább…

Louis Sachar – Stanley, a szerencse fia

Checkback

What happened in the year past? 2008 was not eventless, though half not as stuffed as i’d loved it to be. My expectations are usually too high, but i’m too lazy to do anything to accomplish anything not of the highest value. What happened? I started the year in a party with school people, i enjoyed it somewhat, arrived home at dawn and ate a dish of lentil for lunch (something i really missed this year) (and why does english lack essential words, especially in culinary fields?), then the same week saw the birthday of my best friend, and with that a party. Still in january i ended up again in love with Sors (that was probably fate, as her name suggests, as it means destiny or fate in hungarian), in the spring we went to Paris together, and i won’t forget that (i hope). Then came the high school leaving stuff with all the exams and great (or just huge) parties, the summer with loads of fun, festivals (EFOTT and Sziget), spending a week by the Balaton (before another week with my family) and in Nyírjes with friends, then the university entrance with the freshmen’s camp and the dorm prelims, then the boring university life as a student of computer technology, though i’ve been to a few gigs (three in september in the ZP, another Kaukázus later and also a Sonata Arctica) and we tested a few gyros places with other bloggers, but in the autumn i became single again, started to get really fed up with the uni (even though i’ve found new friends, eg Ai and there were a few great events), so the winter break came at the best possible time. Christmas passed quietly and peacefully, and since then the silence is even more intense, the only events being the local rock Christmas “fest” and the new year’s party. Now here i am studying for the coming two exams, and hoping to survive. I wonder if in three months’ time i’ll be in japan or not. That’ll give a huge kick to the path of my life, whatever the results will be.


Vexille

Last night i watched a movie my brother suggested, Vexille. It’s a japanese cg movie with great graphics, nice storyline and about two hours of entertainment. It takes place in 2077, ten years after Japan has left the UN and isolated itself with an electromagnetic disruption net that prevents even satellite exploration, but limited trade was still going on. The reason for all this is that the UN banned the production of androids and too advanced robotechnology, of which Japan’s megacorporation Daiwa was a main manufacturer. But “now” in 2077 they want to open even broader trade connections with the US, and the story begins with a meeting of (possibly) head politicians discussing the japanese offers. And as usual from such movies, this meeting ends up a bit different from expected, due to the US’ special force SWORD showing up. They figure out that probably japan has developed very high level androids that could be mistaken for a living human, with even the bio-signature imprinted. They start investigating, and a troop goes to Japan–and that’s not simple with a securely isolated island. But what they find is not exactly what they expected. (Spoilers and personal opinion in the following.)


Évkezdés

A 2009-es évet (mint általában) egy cseppet másnaposan és igen kialvatlanul kezd(t)em. A szilveszter esténk jó volt nagyon, beszélgettünk sokat, reggelig (hajnalig) kitartottunk és… nagyjából ennyi. Tíz körül fölkeltem, porszívóztam és jöttem haza. A délutánról inkább nem nyilatkozom, nem volt túl fényes, kitakarítottuk a házat édesanyámmal aztán aludtam hétig. Valamikor nyolc körül meg a téli szüneti szezon zárásaként befejeztünk öcsivel egy mentett StarCraft játékot. Most meg itt ülök és azon gondolkozom, hogy lehetne sablonmentesen boldog új évet és minden jót kívánni Nektek (és rádöbbenek, mennyire nem szeretem ezeket a nagybetűs névmásokat). Ötletek híján (nem épp az a fitt frissesség a jellemző most) marad a jól bevált módszer: boldog és jobb új évet!


Simple

Today my life’s quite simple. In the morning (well, rathermore the hours neighboring noon) with a friend we went shopping important stuff for wednesday’s party of new year’s eve (that means we bought as many cans of beer as we could), left the stuff at the victim house and tested a few important devices (toilet, cooker, heating, electricity). Before and after that i’ve been playing StarCraft with my nephew, until he left to hang out with friends (man, how will i make a real kyub out of him?), since then i’m studying. Subject’s linear algebra, those of you who studied it could understand why i love it so much (not). I’m playing with linear equation systems, trying to solve them using basis transformations (i hope that’s what it’s called in english), with more or less luck. Isn’t really that so-very-joyful work, but has to be done because next wednesday i’m having an exam of it… Don’t have to say, i could live without it.


Boldogság és balítélet

Valaki nagyon nem szeret engem, hogy kitalálta a lineáris algebrát. Ma “megtanultam” az első öt előadás anyagát, ami abból állt, hogy elolvastam – remélem, hogy többségét meg is jegyeztem. Még van ugyanennyi hátra, plusz a gyakorlatok anyagát sem ártana majd átnézni. Azt meg még annyira se szabad elfelejtenem, hogy utána egy héttel meg diszkrét matek vizsga, igaz, arra már szaktársakkal fogok készülni a koliban, akik (remélhetően) jobban értenek hozzá nálam.

De legalább az az időm, amit nem ez emészt föl, jól telik. A karácsony jó hangulatú volt, azóta szinte folyamatosan csak StarCraftozunk vagy társasozunk (Scrabble, Trivial Pursuit és társaik) vagy punnyadunk, vagy – mint tegnap este – kocsmázunk-bulizunk. Tegnap ugyanis rock-karácsony volt a STC-ben, és ugyan a zene nem feltétlen volt az a hű de nagy színvonal (bár The Going nem volt rossz és utána a csupa-ismerős zenekar is jó zenét játszott – sajnos túl röviden), de a társaság jó volt.

És már a szilveszteri bulira is elkezdtünk készülni, hely van, és már a program is alakul, tegnap is bevásároltunk és holnap is megyünk még egy kört ilyen céllal, aztán szerdán már csak a buli marad. Meg persze takarítani is kell majd, de erre jobb nem is gondolni…


Glamour Pinball tips and tricks

For about a year now i’ve had a Nokia phone—don’t ask exactly what kind, i don’t know. The most important thing is that it has a game called Glamour Pinball. As the name indicates, it’s a pinball (sometimes called “flipper”), and i really enjoy playing it in my spare time, while travelling or when i couldn’t read a book. I’ve been playing it for a while and time by time i encountered “modes” or extras nowhere documented—you can’t really find any resources on the net about this game, that’s why i decided to write this post. I couldn’t attach any pictures and maybe i’m mistranslating a few names, but i’m playing a localised version of the game, so i don’t know how stuff are called in english.


Karácsony

Karácsony első napja van:
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán

Az én karácsonyom most csöndesen telt. Szenteste elmentünk az istentiszteletre (ne tessék összekeverni az éjféli misével, nem ugyanaz), aztán kis családi körben karácsonyi vacsora majd ajándékbontás és beszélgetés éjszakába nyúlóan. Csöndes volt, mert most mindkét bátyám családostul külön ünnepeltek, ki-ki otthonában, úgyhogy én itthon szüleimmel, nagymamámmal és nővéremmel voltam — őt ritkán látni erre, most épp amerikában él… Aztán ma megjött nagyobbik bátyám és az ága, úgyhogy ismét sokan vagyunk, holnap jönnek kisebbik bátyám és kis családja.

Reggel ahogy készültem templomba olyan sikerrel rúgtam bele egy lépcsőfokba, hogy azóta is sajog a nagylábujjam — csak remélem, hogy nem törtem el. Kaptam egyébként sok szép és jó dolgot. Fejhallgatót, kettőt is, egy nagy Sony-t és egy kisebb Hama-t, egy Poe verses-novellás díszkiadást angolul meg a Dűne első két kötetét (amiket már olvastam, és így még fogok is néhányszor), tollat és arcszeszt (királyságos Adidas, régebben egyszer már volt hasonló, azt nagyon szerettem), meg egy szuperséges sporttáskát, mert amivel mostanáig utaztam, annak elkezdett haldoklani a cipzárja, ami elég kellemetlen, amilyen tömött táskával szoktam utazni.

Most este nagymamám nyolcvanötödik születésnapját ünnepeltük, aztán hazafuvaroztam a fele családot (most vezettem először nem-szervós autót — sokkal könnyebb ezzel a változással boldogulni, mint a benzin-diesel váltással), sétáltam egyet nővérkémmel (mesélt nekem a zsidóságról), aztán most a sajgós lábujjam ellenére is… (ja hogy az nem befolyásol) szóval annak ellenére is StarCraftozunk most egyet unokaöcsémmel).

Remélem mindenkinek legalább ilyen jó a karácsonya!


Alakul

Jól indult a “téli szünetem”. Hazajöttem ma, mondván január hetedikéig úgysincs semmi, akkor is “csak” egy vizsga lesz (meg aztán egy héttel később még egy), és nyitottam egy összeröffenéssel, egy jóbaráttal találkoztunk, forralt bor és a tradicionális Soproni mellett, átbeszélgetve az estét. Tervezgettük a szilvesztert, meg úgy egyáltalán a jövőt, és igen kecsegtető.

Ugyan a következő félév nem lesz laza, sőt. Ebben a félévben volt hét kötelező tárgyam (lett volna még kettő, valami jog és egy menedzsment, de kit érdekel az), plusz egy ráadás (társadalmi rendszerek szimulációja, megérte), plusz egy kötelező óra az Eötvös Collegiumban (szigorúan nem kollégium!) (modern elméletek az informatikában, azaz lambda-kalkulus és rokonai) meg a spanyol és német nyelvórák. Ebben a félévben viszont fölveszem azt a Tolkienről szóló extra tárgyat, amiről legutóbb lecsúsztam, meg a BTK szervezésében egy, a blogolásról szóló órát is. Ezek mellé viszont jönnek a kötelezők, analízis, diszkrét matek, programozás, formális nyelvek, meg a szakirány-specifikus scriptnyelvek (C-re megyek, ha ez valakinek mond valamit, úgyhogy harmadik félévtől mindig föl fogom venni a B egy tárgyát: OOP, eseményvezérelt, webes alkalmazások). Ugyan sűrű lesz ismét a hetem, de legalább könnyebb lesz tartani az átlagot (sok tárggyal könnyebb), és még kreditet is kaszálok, főleg ha a nyelvórákat is fölveszem majd. Izgalmas lesz.


Kifizettedemár

“Befele csíp, kifele nem jó. Hadd szóljon. Akkor girosz lesz picsá… pitában? Kifizettedemár?” Nagyjából ezek voltak a mai giroszozásnál a kiszolgáló személyzet (testes – enyhén Torgyán-rezemblens (szigorúan magyar szavakkal) – és – mint a mellékelt szöveg mutatja – nagyon poén görög úr) leggyakoribb kifejezései. Merthogy ma giroszozni voltunk, úgy plörk-csoportosan. Kisebb akadályok elhárítása után (“nem találtuk” a helyet, majd miután megtaláltuk, elkergettek mondván teltház – és ráadásul milyen udvarias a mai ifjúság! amint arra egy nálam max öt-hat évvel “vénebb” csaj rámutatott, amikor majdnem nekem jött az ajtóban) végül azért mindenkinek jutott girosz, vagy amit csak akart. Jó volt, hiányzott már egy ilyen összetalálkozósdi. A folytatás agresszív sirám, nincs köze a giroszhoz.